Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.

Irományszámok - 1896-1062. Törvényjavaslat a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról

30 1062. szám. Mivel az elhelyezés kérdésében mindenesetre egyik főszempont a gyermek egészségi állapota lesz s mivel az ezen szempontból különösen szoros felügyeletre s gondos ápolásra szoruló gyermekeket 7 éves korukon túl is előreláthatólag az intézetekben kell tartani: épen erre való tekintettel a menhelyek felállításánál különös gondom lesz arra, hogy azok az országnak a gyermek-hygiéna szempontjából alkalmas helyein épüljenek, hogy igy azután a beteges gyermekek az egészségi állapotuknak legjobban megfelelő menhelyekben legyenek elhelyezhetők. Hazánknak különböző gyógyító hatású vidékei: a Balaton melléke, a sós és sziksós tavak, a tengermellék stb. mind felhasználhatók lesznek a gyermek-hygiena ügyének előmozdítására. A törvényjavaslat azon intézkedésének, hogy az intézeteken kivül nevelt gyermekeket rendszerint gazdáknál és iparosoknál kell elhelyezni, világos czélja az, hogy a gyermekek gondviselőik oldalán elsajátítva a szükséges ismereteket, mezőgazdasági munkásokká vagy esetleg iparosokká váljanak. Főként a mezőgazdasági munkásosztá'yt erősíthetjük ilyenképen jóravaló elemekkel. E mellett azonban nem szabad elzárnunk annak az útját, hogy kiváló tehetségű, szorgalmú és jó magaviseletű gyermekek előtt a magasabb értelmiségi pályák is megnyílhassanak. A kiváló képességek felkarolása és kiművelése kötelesség nemcsak a gyermekkel szemben, hanem szolgálat a társadalomnak is, mely ilyen úton esetleg igen értékes elemekre tesz szert. Ezért kimondja a törvényjavaslat, hogy az ilyen gyermekeknek — továbbképzésük végett — a különböző állami tanintézeteknél ingyenes ellátási helyre van igényük. Félreértések megelőzése végett hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezésétől igen távol esik az a szándék, hogy a gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó gyermekeknek a különben is jobbára elözönlőit úgynevezett tudományos pályákra való lépését — az ingyenes állami helyeknek számukra való lefoglalásával — rendszerré tegye. Ez a rendelkezés a csak valóban rendkívüli képességet tanúsító gyermekeknek az értelmiségi pályákra való lépését kívánja lehetségessé tenni s végrehajtása is ilyen értelemben fog történni. Ilyen módon különösen egyes elhanyagolt életpályák, melyek vállalkozók hiánya miatt ma nincsenek kellően ellátva, lesznek arravaló elemekkel elláthatók. Ilyen például ma a néptanítói pálya, mely oly kevéssé keresett, hogy a közoktatásügyi kormányzat az állami népiskolai állomások betöltésénél sajnosán tapasztalja az okleveles tanítók hiányát. Épen úgy fogja a gyermekmenhely közvetíthetni különös hajlamot és képességet igazoló gyermekeknek egyes nem elméleti, hanem magasabb képzést nyújtó gyakorlati (ipari, mezőgazdasági, kertészeti) szakiskolákba való lépését is, a mely iskolákban az állam szintén rendelkezik különböző ingyenes helyekkel. 3. §. A szegényügy egészben s igy ennek keretében a közsegélyre szoruló gyermekek gondozása is nemcsak a dolog természeténél fogva, hanem tételes törvényeink rendelkezései értelmében is első sorban a községek terhe. A mi különösen a gyermekek védelmét illeti, már az 1877 : XX. t.-cz. 112. §-a a gyám vagy gondnok kötelességévé teszi a gondoskodást arról, hogy a vagyontalan gyámoltak vagy gondnokoltak a rokonok vagy más jóltevők által eltartassanak, hogy valamely jótékony intézetbe felvétessenek, vagy a község által eltartassanak... Ugyanezen törvény 264. §-a szerint »különösen a községek feladata vagyontalan árvákat viszonyaik és hajlamuknak megfelelő életpályán szakismeretek elsajátításában községi költségen gyámolitani« . . . Újabban az 1898 : XXI. t.-cz. 8. §-ának b) pontja kötelezte az illetőségi községet, hogy