Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
224 1049. szám. Ez a szabályzat az 1883: XV. t.-cz. 17. §-ában foglalt felhatalmazás alapján belügyministeri rendelettel adatott ki, tehát annak megváltoztatását újabb törvényhozási felhatalmazás nélkül saját hatáskörömben is megtehettem volna. Minthogy azonban az 1886: XXI. t.-cz. 68. §. b) és q) pontjai a pénzküldeményeknek az alispán által való átvételét és a pénztárvizsgálatoknak havonkint való megtartását kifejezetten elrendelik, tehát e rendelkezések a pénzkezelési szabályzatnak tervezett átalakítását, modern alapokra fektetését meggátolják : a kérdésnek az egész vonalon megfelelő rendezhetése érdekében kérnem kell a törvényhozást, hogy az idézett törvényszakaszoknak hatályon kivül helyezése mellett újabb felhatalmazást nyerjek a vármegyei pénzkezelés és számvitel módjának szabályozására, illetőleg a fennálló szabályzatnak olyan irányú megváltoztatására, hogy a számadó pénztári tisztség és az ellenőrzésre hivatott számvevőség munkakörének és kötelességeinek szabatos megállapításával, a pénzkezelésnél és továbbitásnál, valamint az utalványozásnál követendő eljárásnak, a naplók és főkönyvek vezetésének, a számadások és az évi mérlegek készítésének s a pénztárvizsgálatoknak újból szabályozásával a közigazgatás ezen ágazatában is egység és rend legyen. 38. §. A városok és a községek pénzkezelésére és számvitelére vonatkozó alapelvek megállapítása. E §. közelebbi indokolásaként az indokolás során már felhozottakon felül még a következőket van szerencsém előterjeszteni. A városok és községek pénzkezelését teljesen egységes és részletes állami szabályozás alá vonni nem lehet, mert ezek nemcsak hatóságok, de egyszersmind jogi személyek is, melyek köz- és magánpénzeken kivül jelentékeny saját \ agyont, saját bevételeket és kiadásokat Í3 kezelnek. Elengedhetetlen követelmény azonban, hogy a reájuk bizott pénzkezelés minden tekintetben a hű kezelés jellegével birjon; ez a jelleg a kezelő egyének gondos megválasztásán kivül kellő intézményes biztosítékokat is kivan és ezek lehető megszerzésére irányul törekvésem. Hogy a községekre nézve a pénzkezelésnek és számvitelnek lehető egységes szabályozása múlhatatlanul szükséges, bővebb fejtegetést alig igényel. E részben tehát csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a községi pénzkezelés és számvitel terén kénytelen leszek a főelvek megállapításán túl, bizonyos mértékig részletesebb szabályozásba is bocsátkozni, már azon összefüggésnél fogva is, mely egyfelől a községi pénzkezelés és számvitel, másfelől a vármegyei és járási pénzkezelés és számvitel között létezik. A mi a rendezett tanácsú városokat illeti, ezek között kevés van olyan, melynek pénzkezelési és számviteli szabályai a modern követelményeknek megfelelnének. A törvény fennálló rendelkezései következtében azonban a belügyministemek nem áll módjában, hogy e hiányon kellő módon segíthessen. Az 1886: XXII. t.-cz. ugyanis a rendezett tanácsú városok szervezési szabályrendeleteinek jóváhagyását — melyekhez a pénzkezelési és számviteli szabályok is tartoznak — a törvényhatóságok hatáskörébe utalja. A pénzkezelési és számviteli viszonyok azonban a vármegyékben sok tekintetben más természetűek, mint főleg a nagyobb rendezett tanácsú városokban; ennélfogva a dolog természete szerint nem minden vármegye intéző körei birnak kellő tájékozottsággal azokról a követelményekről, melyeket a rendezett tanácsú városok pénzkezelésével és számvitelévél szemben támasztani kell. Ezt a tájékozottságot az illető köröktől kívánni méltányosan nem is lehet; hiánya azonban nem ritkán végzetes következményű. A belügyminister a rendezett tanácsú városok pénzkezelési és számviteli szabályaival érdemlegesen rendszerint csak hivatalvizsgálatok alkalmával vagy konkrét panaszok alapján foglalkozhatok, és csakis ilyenkor van alkalma ezek helytelen szerkezetét megállapíthatni. De
