Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 225 ekkor sem tehet egyebet, mint hogy a felügyeletet gyakorló vármegyét a szabályok megfelelő átdolgozására utasítja, a nélkül azonban, hogy intézkedésének feltétlen érvényesülése biztosítva lenne. Mert ha néha évekig elhúzódó tárgyalások után a város számviteli és pénzkezelési szabályai ismét helytelen alakban kerülnek a vármegye elé s a vármegye azokat a feltételezhető legjobb akarat mellett, de kellő tájékozottság hiányában mégis jóváhagyja, a belügyminister további rendelkezési joga megszűnik, hacsak nem nyúl az 1886: XXI. t.-cz. 10. §-ában foglalt, ily esetekben azonban már azért is kétes értékű felhatalmazáshoz, mert ez a sikerre, azaz arra nézve, hogy a város jó és czélszerű pénzkezelési és számviteli szabályok birtokába juthasson, semmiféle pozitív biztosítékot nem nyújt. % Ezen a bajon segíteni tehát csakúgy lehet, ha a törvény megadja a felhatalmazást a belügyminister részére azoknak az elveknek a megállapítására, melyekhez a városnak a maga pénzkezelési és számviteli részletes szabályai megállapításánál alkalmazkodnia kell s melyek alkalmazására a várost a minister kényszer útján is szoríthatja. A törvényhatósági joggal felruházott városok a belügyminister közvetlen hatásköre alatt állanak, ezek pénzkezelési és számviteli szabályainak megállapítására tehát közvetlen befolyása van, de csak korlátolt mérvben. Mert az 1886 : XXI. t.-czikk 77. §-a ezen szabályok megalkotásának jogát kizárólag a városok önkormányzati hatáskörébe utalván, a belügyminister megtagadhatja ugyan a hozzá hiányos szerkezetben felterjesztett szabályok jóváhagyását, meg is jelölheti az alapul veendő helyes elveket, de ezek feltétlen elfogadására a városokat nem kötelezheti. A törvényhatósági joggal biró városok egyrésze, belátva az eléjük tűzött irány üdvös voltát, ahhoz készséggel csatlakozott s szabályait ehhez képest alkotta meg. Ha azonban valamely város a kijelölt elvek alkalmazásától nyíltan vagy leplezetten vonakodik, a tárgyalások végtelen folyama következik be a régi, czélszerütlen szabályok épségben maradása mellett, melyek annyi visszaélést, sőt sikkasztást tettek és tesznek lehetővé. Szükségképen kérnem kell tehát a felhatalmazást, hogy ezen szabályok alapelveit kötelezően megállapíthassam; mert nagyértékü közvagyon megóvásáról van szó, mely közvagyon kellő megvédése nemcsak az illető városnak és lakosságának, nemcsak az érdekelt magánfeleknek, de az államnak és a nemzetnek egyaránt nagy érdeke, sőt az államhatalomnak törvényes és erkölcsi kötelessége. Annak a rendelkezésnek indokolásaként, mely szerint a törvényhatósági város polgármesterének a pénz- és értékküldemények átvételére vonatkozó kötelezettsége a 38. §. szerint jövőre megszűnnék: az alispán e kötelezettségének megszüntetéséről a 37. §. indokolásában foglaltakra utalok. 39. §.. Gyámpénztári pénzkezelés és számvitel. Az 1877 : XX. t.-cz. 287. §-a szerint a pénz- és pénzérték-kezelési rendszer módozatait úgy a törvényhatóságok, mint a rendezett tanácsú városok és a gyámpénztár tartására jogot nyert községek szabály rendeletileg állapítják meg. E szakasz rendelkezésének következménye volt, hogy a gyámpénztári pénzkezelés és számvitel — a nélkül, hogy erre elfogadható ok volna — törvényhatóságról törvényhatóságra, rendezett tanácsú városról rendezett tanácsú városra, községről községre máskép és máskép fejlődött, a szabályrendeletek — számos esetben minden irányelv nélkül — máskép és máskép állapítván meg a pénzkezelést és számvitelt. A gyámpénztári pénzkezelésnek és számvitelnek ekként minden egységet nélkülöző rendszerében lépten-nyomon nemcsak szabálytalan, de törvényellenes gyakorlat is kapott lábra. KÉPVH. IROMÁNY. 1896 — 1901. XXXVI. KÖTET. 29