Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049, szám. 215 úgy, hogy hivatalos lap minden vármegyében létesüljön, és hogy a vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok az illető vármegye hivatalos lapjában tétessenek közzé, s az abban vald megjelenés ténye — az 1886 : XXI. t.-cz. 7. §. második bekezdés a) pontjában foglalt időbeli rendelkezéssel összhangban — az illető lappéldány megjelenését követő nyolczadik napon rendszerint a szabályszerű kihirdetéssel azonos legyen. Ugyancsak a varmegyei hivatalos lapok arra is felhasználhatók lesznek, hogy a középfokú hatóságok általános jellegű rendelkezései és közleményei rendszerint a hivatalos lapok útján közöltessenek s mindjárt az illető lappéldány kézhezvételével vármegyeszerte ismertté váljanak. E rendszer azonban természetesen nem fogja kizárni azt, hogy a sürgős, valamint bizalmas természetű rendelkezések, úgy mint jelenleg történik, jövőre is külön kiadandó rendeletekben közöltessenek. A hivatalos lapban foglalt rendelkezések az illető hatóságot vagy hivatali közeget külön rendelet nélkül is kötelezni fogják. Hogy ez a kötelezettség a gyakorlati kivitelben is eredményes és ezen kötelezettség teljesitése ellenőrizhető legyen, az ügyviteli szabályzat gondoskodni fog arról, hogy a hivatali főnökök és az érdekelt hatósági közegek a hivatalos lapot lehetőleg már a megérkezés napján lelkiismeretesen átnézzék és elolvassák, ennek megtörténtét minden egyes lapszámon aláírásukkal igazolják, az őket érdeklő közleményeket az illető lap számára való hivatkozással, megfelelő vezérszó alatt a tárgymutatóba bevezessék, az esetleg szükséges intézkedéseket megtegyék és az év végén a betűsoros tartalomjegyzékkel ellátott egész évi folyamot bekötve irattárukban elhelyezzék. Általában véve a kibocsátandó vármegyei ügyviteli szabályzatban a vármegyei hivatalos lapok általánosításának, valamint a közigazgatási egyszerűsítés czéljait is szolgáló eredményes felhasználásának módozatairól megfelelően rendelkezni szándékozom. 34. §. A városok és a községek ügyvitelére vonatkozó alapelvek megállapítása. Azok a bajok, melyeket a 32. §. indokolásában főként a vármegyei, de részben a községi közigazgatás ügymenetének is tárgyalásakor részleteztem és a melyek egyrészt a kezelési és nyilvántartási rendszer helytelenségéből, másrészt az írásbeliség túltengéséböl erednek: a városok közigazgatásában is jelentkeznek; egyik-másik irányban a városok igazgatásának eltérő természetéhez képest változó alakban ugyan, egészben véve azonban ugyanazon bénító hatással. Szükséges tehát, hogy a városok közigazgatási ügyvitelében is lehetőségig — az Írásbeliség korlátozása mellett — egyszerűség és rövidség honosíttassák meg. Ha a városok az ügyvitel egyszerűsítése kérdését saját körükben sikeresen megoldhatnák, ez legczé szerűbbefl kizárólag az önkormányzatra volna bizható. Ez az eljárás azonban kevés sikert igér. Ugyanis az ügyvitel egyszerűsítése nem kizárólag a városoktól függ, hanem ahhoz a kormány czéltudatos és hatályos közreműködése is szükséges; már pedig egységes eljárást igénylő intézkedéseknek szétszakítva, párhuzamosan történő foganatosítása kellő eredményt nem biztosit. De azért sem lehet az egyszerűsítést egyedül a városokra bizni, mert feltételezhető, hogy ha ezek annak eredményes foganatosithatása iránt kellően tájékozva lennének, azt. gyakorlatilag már alkalmazásba vették volna. Végül az egyszerűsítésnek kizárólag a városokra bízása esetón alig volna elérhető az egyöntetűségnek legalább az a mértéke, mely a városok igazgatásában, főleg az átruházott hatáskörben végzett közigazgatási teendők ellátásánál, bizonyos fokig teljes joggal megkívánható.
