Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

198 1049. szám. ilyen meg fog szűnni, mert mindaz, a mi egyszerű nyilt vagy zárt levél módjára fog kézbesittetni (ide tartozik mindenféle értesítés, meghívás stb., melyhez jogkövetkezmény nem fűződik), úgyszólván ki lesz vonva a hivatalos kézbesítés köréből; látjuk továbbá, hogy még a fontosabb iratok egy részének kézbesítésénél is el fog maradni a vevény és ezt pótolni fogja a postai kézbesítő könyv, a térti vevénynek lehető legegyszerűbben megállapítandó és kezelendő módozata csupán azokra a lényeges jogkövetkezményekkel járó hatósági iratokra tartatván fenn, mel) éknél a kézbesítési vélelemmel beérni nem lehet, de a melyeknek tényleg megtörtént kézbesítéséről mindig okmányszerű meggyőződést kell szerezni; látjuk végre, hogy a legfontosabb iratok kézbesítése hatósági — tehát valóban megbízható — eljárás tárgyává tétetik, vagyis egyszerűsítés és könnyítés terveztetik ott, hol az helyénvaló és az ekként nyert erő és idő oda fordittatik, a hol arra valóban szükség van. A fontos iratok kézbesítésének és megmagyarázásának módja a végrehajtási utasításokban részletes szabályozást nyer, de az eddigiek után is világos már, hogy bizonyos iratok megmagyarázásának szükségessége a postának igénybevételével összefüggésben nem is áll. A fentiekkel eloszlatottaknak tekintem azokat az aggodalmakat is, melyeket a közigazgatás egyszerűsítése alkalmából meghallgatott törvényhatóságok egynémelyike hangoztatott és melyek azon két csoportba oszthatók, hogy sok helyen posta nem lévén, a postai kézbesítés lehetetlen; továbbá a postai közegek a megmagyarázást el nem végezhetik, pedig erre egyes esetekben valóban szükség van. Semmi leküzdhetetlen akadálya nincs tehát annak, hogy a kézbesítéseknél általános szabályul — a dolog természete szerint szükséges kivételekkel — a postai úton való kézbesítést fogadjuk el, a mint azt a törvényjavaslat 25. §-a tervezi. A 25. §. második bekezdésében foglalt elvnek, vagyis annak tői vényben való kimondása, hogy a hatóságokat megillető portómentesség a helyi forgalomra is kiterjed, azért szükséges, mert a fennálló törvényerejű szabályok értelmében a portómentesség a helyi forgalomban jelenleg csakis a budapesti állami hivatalok hivatalos levelezéseire terjed ki. 26. §. A 26. §. azokat a kivételeket sorolja fel, midőn a kézbesítés nem a rendes postai úton történik. A feltétlenül megmagyarázást igénylő, valamint az úgynevezett kény szerkézbesitéseknél a postai út egészen ki van zárva. A postai közegeknek ugyanis nem lehet feladata az, hogy a hivatalos iratok tartalmát a feleknek megmagyarázzák, őket a szükséges kioktatással ellássák. Ez, miként a múltban volt, úgy a jövőben is kizárólag hatósági feladat marad. Épúgy véget ér a posta szerepe annál a mozzanatnál is, mikor a kézbesítés rendes úton nem sikerült. Tehát ha a hatósági irat nincs szabatosan czímezve, ha a személyazonosság iránt kétely támad, ha a czímzett fél fel nem található, különösen ha a fél a hivatalos iratot átvenni nem akarja: a posta kézbesítési feladata megszűnik s a hatósági közegek eljárása következik. Ily esetekben a posta a rendes postaszabályok szerint nem kézbesíthető hivatalos iratokat az illetékes hatóságnak szolgáltatja át. Különösen a nagyobb városokban áll elő ennek szüksége, a hol a lakás változtatása, be nem jelentése vagy letagadása mindennapi dolog és a hol, a mint idáig a hatósági kézbesítőknek, úgy jövőre a postai közegeknek nem áll módjukban a személyazonosságról meggyőződni, a kézbesítések egy részét pontosan teljesíteni. Erre való tekintettel legczélszerűbb és legtermészetesebb megoldási módozatnak az mutatkozik, ha úgy Budapesten, mint