Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 199 azokban a nagyobb vidéki városokban, hol az 1879 : XXVIII. t.-cz. 23. §-a szerint külön bejelentési intézmény van szervezve: a feltélenül magyarázást igénylő, valamint a kényszerkézbesitések teljesítése a bejelentési hivatalra, mint egyúttal központi kézbesítő hivatalra bizatik. Ily megoldással kettős czél érhető el. A bejelentési hivatal tudja legjobban, hogy ki hol lakik, tehát a lakáseltagadás ki van zárva, mert a hitelesen megállapított lakáson a kézbesítő nyugodtan ott hagyhatja a hatósági iratot az elfogadni vonakodó kárára és veszélyére is. Másfelől a kézbesítések alkalmával a bejelentési hivatal lépten-nyomon rájöhet arra, hogy ki nem jelentette be magát vagy bérlői lakását. Ekként az új kézbesítési rendszer egyúttal a lakásnyilvántartásók pontosabb foganatosítását is eredményezi, s ezzel fontos rendőri és közérdekek kielégítését mozdítja elő. Igaz, hogy a hatósági kézbesítésnek a bejelentési hivatalokra ruházása a személyzet némi megszaporitását vonja maga után, tehát bizonyos költséggel jár. Ámde — amint erre a 25. §. indokolásánál is rámutattam — feleslegessé válik az a sok külön hatósági kézbesítő, ki most egymástól elszigetelve, egymást keresztezve teljesít kézbesítéseket. A bejelentési hivatalok személyzetének szaporítása mindenesetre jóval kisebb mértékű lesz, mint az a megtakarítás, mely a különböző hivataloknál a külön kézbesítői állások megszüntetéséből ered. Az új rendszer tehát semmiesetre sem lesz költségesebb a réginél, csak minden tekintetben előnyösebb. És bár a fentiek szerint a hatósági közegek (különösen a községi és körjegyzők) jövőre sem mentesíthetők némely kézbesítési teendőktől: jelentékenyen egyszerűbb és gyorsabb lesz a tervezett új eljárás. A feladó hatóság közvetlenül a kézbesítésre hivatott hivatalnak vagy közegnek küldi meg a kézbesítendő iratokat, tehát a közbeneső hatóságoknak (különösen a főszolgabiráknak) mostani közvetítő szereplése, kizárólag postamunkája egészen elmarad. Végül a törvényjavaslat 26. §. utolsó bekezdésének az az intézkedése, hogy a helybeli hatóságok a maguk kézbesítéseit jövőre is külön közegeik utján (tehát a posta, illetőleg a központi kézbesitő hivatal kézbesítésének mellőzésével) teljesíthetik, egészen természetes. Az egyszerűsítés és egységesítés nem jelentheti azt, hogy ennek végletekig vitelével épen nehézségeket, bonyodalmakat támaszszunk. A helyben kézbesítendő hatósági iratokat külön borítékba zárni, czimezni, pecsételni, szóval postai kézbesítésre előkészíteni több költséggel és fáradsággal járna, mint ezeknek a hivatalszolgák kezeihez juttatása, a kik •— lehet — a czímzett felet közelebb találják, mint a postát vagy a központi kézbesitő hivatalt s a kiknek egy része a postaintézménynek a kézbesítéseknél igénybevétele esetén sem lévén elbocsátható, — a hatóságnak jövőre is rendelkezésére áll. Ekként kívánja a törvényjavaslat 26. §-a a kézbesítési ügyet a postai kezelés előnyeinek kihasználásával, de egyúttal hátrányainak elkerülésével a modern igényekhez képest s a felmerülő különböző szempontok lehető összeegyeztetésével rendezni. 37. §. E szakasz a katonai, vagy katonailag megszállott épületekre fennálló különleges szabályoknak természetes következménye. 28. §. A törvényjavaslat 28. §-a a postai úton kézbesítendő .hivatalos, iratokra nézve azt a törvényes vélelmet állítja fel, hogy ezek 8 napon belül szabályszerűen kézbesítetteknek tekintetnek. E vélelem csupán az egyszerűen (nem ajánlva) feladott, valamint az ajánlottan bár, de külön kézbesítési iv vagy térti vevény nélkül feladott hivatalos iratokra vonatkozik. Ellen-