Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
186 1049. szám. azt sem engedi meg, hogy elhatározását nyugodtan megérlelhesse, kivált a felek védelme szempontjából számos kifogás tehető, másfelől viszont kérdéses, hogy a 15 nap nem túlságos hosszú határidő-e ezekben az ügyekben, melyekbén a gyorsaság kétségkívül egyik igen lényeges kellék. Ezzel szemben áll az egységességnek nagyfontosságú érdeke, melyet a 6. §.-nál már bővebben kifejtettem. Továbbá figyelmet érdemel, hogy a büntető parancs életbeléptetése folytán a kihágási ügyek egy jelentékeny része a nélkül fog véget érni, hogy ítélethozatalra s így felebbvitelre kerülhetne a sor; ezen — előreláthatólag nagy számú— esetek szempontjából tehát a határidő hossza közönyös. Épen ugy azokban az esetekben is, melyek a felébbvitelnek a törvényjavaslat 22. §-a szerint megvalósítható korlátozása folytán már — a tárgyalás megtartása esetén is — az elsőfokú hatóság előtt nyernek befejezést. Végül a határidő némi kinyujtásával járó késedelmet hihetőleg ki fogja pótolni a büntetöparancs életbeléptetése folytán számos tárgyalás alól felmentett elsőfokú hatóságoknak gyorsabb eljárása. Arról viszont, hogy olyan esetekben, midőn a késedelem veszélylyel járna, bizonyos biztosítási intézkedések az ítélet jogerőre emelkedése előtt foganatosíthatók legyenek, az eljárási szabályzat megfelelően gondoskodhatik. Ezekhez hozzávéve, hogy a kihágási ügyek egy tekintélyes csoportjára, jelesül az összes ipari s ezekhez hasonló kihágásokra (1884: XVII., 1890:11., 1891 :XIV, 1893 .-XXXIV., 1893: XXVIIL, 1895: XVIII. t.-czikkek), továbbá a halászati (1888: XIX. t.-cz.) és a mezőrendőri (1894: XII. t.-cz.) kihágásokra vonatkozólag ma is 15 napban van a felebbezési határidő megállapítva: a 15 napi egységes határidőnek a kihágási ügyekre való általános kiterjesztése aggodalom nélkül lehetségesnek mutatkozik. 22. §. Egységes eljárási szabályzat E §. lényegileg nem tartalmaz egyebet, mint ismétlését annak a felhatalmazásnak, melyet a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1897: XXXIV. t.-cz. 28. §-a adott a belügy-és igazságügyministereknek arra, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágásokra vonatkozó eljárást — a törvényhozás további intézkedéséig — rendeleti úton szabályozhassák. A törvényjavaslat e §-ban annak kiemelésével, hogy a kiadandó eljárási szabályzat — tekintet nélkül az egyes törvényekben foglalt eljárási módokra — egységes és a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt összes kihágási ügyekre irányadó legyen, mindenekelőtt biztosítékot kívánt teremteni arra nézve, hogy a kiadandó szabályzat a kihágási eljárás egyöntetűségét, melynek kereteit a törvényjavaslat az első és másodfokú fórumok egységes szabályozásával megteremtette, minél teljesebb mértékben megvalósítsa. E szempont hangsúlyozásán kivül a 22. §. csak annyival tartalmaz többet az 1897: XXXIV. t.-cz. 28. §-ánáh hogy utal a felebbvitel korlátozására és a tiszti ügyész közreműködésére. A felebbvitel korlátozásának hangsúlyozása azért történt, mert kívánatos, hogy — összhangban a törvényjavaslat czéljával és a közigazgatási eljárás egyéb területeire vonatkozólag benne javasolt, korlátozásokkal — a felebbvitel korlátozásának egységes módon való szabályozásáról az összes kihágási ügyekben is gondoskodás történjék, annyival inkább, mert ezeknek az ügyeknek legnagyobb részére, igy nevezetesen az 1890. évi 2608. eln. sz. belügyministeri rendelet alapján az összes általános rendőri kihágásokra nézve ma is fennállanak bizonyos korlátozások.