Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 167 kéretik, vitásnak tekinthető-e vagy sem? A törvényjavaslatban mindössze a fegyelmi ügyekre nézve mutatkozott szükségesnek az újrafelvétel lehetőségét kifejezetten is megállapítani, minthogy a tekintetben, hogy ezek az ügyek a vitás közigazgatási ügyek sorába tartoznak-e, nem uralkodik egyértelműség, másfelől azonban épen ezekben az ügyekben az újrafelvételnek különös jogosultságot kell tulajdonitanunk Az újrafelvétel eseteinek, az újrafelvételi kérelem előterjesztési határidejének, továbbá előterjesztése módjának megállapítása tekintetében a törvényjavaslat — az e részben fenforgó teljes analógia alapján s az összhang lehető megóvása kedveért — az 1896: XXVI. törvényczikket követi; ugyancsak a most idézett tőrvényt követi annak kijelentésével is, hogy az újrafelvételi eljárás megindítása a főeljárás folyamán hozott jogerős határozat végrehajtását nem akadályozza s hogy újrafelvételi kérelemnek ugyanazon ügyben csak egyszer van helye. Az újrafelvételi kérelmet a törvényjavaslat szerint ahhoz a hatósághoz kell intézni, mely a főügyben a jogerős határozatot hozta s mely az újrafelvétel megengedhetősége kérdésében rendszerint határoz is. Ez az intézkedés abban találja okát, hogy ugyanaz a hatóság, mely a föügyet az első izben felhozott bizonyítékok alapján jogerősen eldöntötte, leginkább van abban a helyzetben, hogy azt, vajon az újonnan felhozott bizonyítékok mennyire alaposak, s mennyiben lehetnek alkalmasak az általa már hozott döntés megváltoztatására, mérlegelhesse; másrészt nem is lenne megengedhető, hogy az alsóbb hatóság a főügyben eljárt felsőbb hatóságnak jogerős véghatározatát az újrafelvételi eljárás során egyszerűen hatályon kívül helyezze. Olyan esetekben azonban, midőn a főügyben hozott jogerős véghatározat alapjául valamely felsőbb hatóság határozata (intézkedése) szolgált, az újrafelvételi kérelmet a felsőbb hatósághoz kell intézni s ez a hatóság dönt a kérelem felett. Ez viszont abban leli természetes magyarázatát, hogy az újrafelvétel ne történhessék azon hatóság tudomása és akarata nélkül, mely a főügy elintézésére határozatával befolyt. Lényegileg ekként kívánja szabályozni a perújitási kereset érvényesítését a polgári perrendtartás új tervezete is. Az újrafelvétel megengedése esetén — az újrafelvétel lényegének megfelelőleg — jogilag ugyanaz a helyzet áll elő, mint ha az ügy csak ezúttal venné kezdetét s így az érdemleges eljárás is ismét azon hatóságDál kezdődik, a mely a főügyben az elsőfokú határozatot hozta s ugyanazon szabályok szerint igazodik, melyek a főeljárásban irányadók. Hatósági felebbvitel. Rendkívüli felülvizsgálati jog. Minthogy a törvényjavaslat a magánfelek felebbviteli jogára nézve a közigazgatási eljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében bizonyos korlátozásokat kivan életbe léptetni, kétszeresen indokolt, hogy egyes hatósági személyeknek a fennálló szabályokon alapuló felebbezési joga s részben kötelessége a törvényesség, a közérdek, az államkincstár érdeke, sőt egyes esetekben a magánfelek érdekeinek védelme szempontjából is sértetlenül fenmaradjon. Ily felebbezési, illetőleg felterjesztési jogot biztosítanak törvényeink mindenekelőtt a főispánnak. A főispán az 1876: VI. t.-cz. 22. §-a szerint a közigazgatási bizottságnak olyan elsőfokú határozatai ellen, melyeket törvénytelennek, sérelmesnek vagy- károsnak talál, felebbezését • azonnal bejelentheti; e jogát az erdőrendészeti áthágásokat érintő határozatokra is kiterjeszti az 1879 : XXXI. t.-cz. 68. §-a. Ugyancsak a főispán az 1876: VI. t.-cz. 61. §-a érteimébea az id. törvény 5.8. §-a által a közigazgatási bizottságnak mint felébb-