Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 155 Kiket kell érdekeltek alatt érteni, a konkrét eset körülményei állapítják meg. Általában véve mindenki érdekelt, a ki magát jogaiban vagy érdekeiben sértve érezheti. Azt, hogy »érdekeltek« nem csupán fizikai személyek, hanem jogi személyek, testületek és hatóságok is lehetnek (1896 : XXVI. t-cz. 84. §.), mint önként érthető körülményt, a javaslatban külön kifejezni nem mutatkozott szükségesnek Természetes, hogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése semmi tekintetben sem korlátozza azoknak felebbviteli jogát, a kiknek e jogot valamely törvény — mint. közvetlenül vagy közvetve érdekelteknek — jelenleg kifejezetten biztosítja és semmi irányban sem szorítja meg a felebbvitel jelenlegi szabadságát a községeknek és törvényhatóságoknak a közvagyont érintő vagy egyébként közérdekű határozataira vonatkozólag, a mely utóbbiak közé tartoznak a választási ügyekben hozott határozatok is. Arról, hogy egyes hatósági személyeknek a fennálló szabályokon alapuló felebbviteli joga felett e rendelkezés következtében kétség ne támadhasson, a 11. §. kellően gondoskodik. 5. §. A felebbvitel előterjesztésének helye, visszautasítása. Közigazgatási törvényeink csak kivételesen tartalmaznak rendelkezést abban a tekintetben, hogy a felebbvitelt melyik hatóságnál keli előterjeszteni. így pl. az 1877: XX. t.-cz., — mely az eljárást összes közigazgatási törvényeink közül legtüzetesebben szabályozza, — 207. §-ában kimondja, hogy a felebbezést mindig azon árvaszéknél vagy községnél kell benyújtani, a mely a határozatot elsőfokúlag hozta. így rendeli pl. az 1886 : XXI. t.-cz. 9. §-a, hogy a törvényhatóság határozatai ellen szóló felebbezés az alispánnál, illetőleg a polgármesternél adandó be; vagy az 1884: XVII. t.-cz. 181. §-a, hogy iparügyekben a fel folyamodást az elsőfokú iparhatóságnál kell bejelenteni vagy benyújtani. Az 1896: XXVI. t.-cz. 85. §-a a közigazgatási bírósághoz intézett panasz benyújtásának helyéül azt a hatóságot jelöli meg, melynek intézkedése vagy határozata ellen a panasz irányul. A közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztályának V. számú döntvénye azonban kimondta, hogy a magánpanasz »csak akkor utasítandó vissza tárgyalás nélkül, hivatalból a bíróság által, ha a benyújtás nem a fenforgó ügyben valamelyik fokon eljárni hivatott közigazgatási hatóságnál, vagy nem a közigazgatási bíróságnál történt.« A törvényjavaslat szerint a felebbezést és a felülvizsgálati kérelmet minden esetben az első fokon eljárt hatóságnál kell előterjeszteni. Ezen eljárásnak számos előnye van. Egyik főelönye abban áll, hogy az ügyek elintézését rendszerint gyorsabbá teszi. Az ügyiratok ugyanis rendesen az elsőfokú hatóságnál levén elhelyezve, az elsőfokú hatóság az előterjesztett felébbvitellel együtt nyomban az ügyiratokat is felterjesztheti ahhoz a hatósághoz, melyhez a felebbvitel intézve van; ezzel szemben akkor, ha a felebbvitel a magasabb fokon eljárt hatóságnál terjesztetik elő, az iratoknak az elsőfokú hatóságtól való bekivánása újabb levelezést tesz szükségessé, a mi természetesen késedelmet szül. Igen nevezetes előnye továbbá a javasolt eljárási módnak, hogy ez által az elsőfokú hatóság, mely a határozatok jogerősségét nyilvántartja és végrehajtásukat foganatosítja, mindig szükségképen tudomást szerez arról, hogy a határozatot felebbezéssel vagy felülvizsgálati kérelemmel támadták meg, s igy elkerülhetővé válik az, hogy oly határozat, melynek végrehajtása a már előterjesztett Mebbvitelre való tekintettel felfüggesztendő lett volna, a végrehajtást foganatosító hatóság tájékozatlansága miatt végrehajtassék. Végül az elsőfokú hatóságot a jogkereső felek rendszerint lakóhelyükhöz 20*