Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-1004. A m. kir. pénzügyminister jelentése a kisgarami zománczgyártelep eladása tárgyában

1004. szám. 213 1004. szám. A m. kir. pénzügyminister jelentése, a kisgarami zománczgyártelep eladása tárgyában. Az állam a 70-es években Fejérpatak marmarosi községben magánvállalkozó által alapított, de kellő forgótőke hiányában és az ottani kincstári olvasztóműnek felhagyása folytán létalapjában különben is veszélyeztetett zománczedénygyárat 1883-ban megvette és KisGaram (Rihonitz) zólyommegyei községbe telepitette át, hogy az ottani vasgyári üzemeknek nagymérvű reductiója folytán kenyérkeresetüktói elesett munkásnépnek új keresetet nyújtson. A kisgarami zománezgyár kezdetben csak öntött vasedények gyártásával foglalkozott, de később a zománczozott lemezedények gyártását is felvette munkakörébe és ezen — Magyarországon első —• zománczedénygyár idővel nagy iparteleppé fejlődött. Habár ez új iparág meghonosításának közgazdasági haszna nem is maradt el, a gyár a zománczáiúk eladásánál a versenyszülte oly sajátságos viszonyokkal találkozott, a melyek az állami kezelés keretébe beilleszthetők nem voltak, és azért hivatali elődeimet azon elhatározásra bírták, hogy ezen iparágat ismét a magánvállalkozásnak engedjék át. Hivatali elődeim azért a kisgarami gyárat az 1889. évtől kezdve több éven át az eladandó állami javak közé fel is vették, az érdekelt körök figyelmét ezen körülményre más módon is felhívták, — de sikertelenül; miért is ezen üzemág továbbra is állami kezelésben maradt, — a kereskedelmi piacz conjuncturáihoz képest változó pénzügyi eredménynyel. Az utolsó években" azonban e téren nagymérvű pangás állott be s ennek hatása alatt a külföldi versenygyárak, hogy nagy készleteiktől megszabadulhassanak, oly olcsón dobták árúikat a magyar piaczra, hogy a kisgarami gyár is kénytelen volt önköltségen alul eladni, a mi az utolsó öt évben átlag évenként kereken 40.000 korona veszteséggel járt. Ily körülmények közepette az »Actien-Gesellschaft der Emailgeschirrfabrik in Pilsen« egészen váratlanul és az 1901. évi államköltségelöirányzatnak beterjesztése után határozott árajánlatot tett a kisgarami gyártelep és tartozékainak örök áron való megvételére. E szerint nevezett társaság nemcsak kötelezettséget vállal, hogy a zománczedénygyári üzemet folytatni fogja, a gyárban belföldi személyzetet alkalmaz, honi nyers anyagokat dolgoz fel és így ezen iparágat az eddig is használt magyar védjegy alatt minden irányban fejleszti