Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-1004. A m. kir. pénzügyminister jelentése a kisgarami zománczgyártelep eladása tárgyában

214 1004. szám. hanem késznek nyilatkozott a gyártásnál eddig alkalmazott műszaki tisztviselőket, valamint az egész altiszti és munkás-személyzetet megfelelő biztosítással átvenni, elfogadván a fennálló társpénztári (nyugbérintézeti) alapszabályokat és az ezekben foglalt, reáháruló összes kötelezettségeket is; végre átveszi az egészségügyi és a gyárral kapcsolatos egyéb terheket, kötelezettségeket és szolgalmakat — a kegyúri terhek kivételével. Miután ezen ajánlat úgy nemzetgazdasági, mint gyáripari szempontból tekintve, kedvező kilátást nyújt arra, hogy a már meghonosodott iparág továbbra fejlesztessék és az ottani munkásnép részére a további létfeltételek biztosíttassanak és más oldalról is biztosítást nyertem, hogy a társaság a szükséges eszközökkel is rendelkezik az elvállalt kötelezettségek betartására, az ajánlatot a további tárgyalások folytatására alkalmasnak találtam. A kisgarami gyár ingatlan és ingó leltárának értéke kitett az 1899. év végével 1,033.969 korona 6 fillért és habár a társasággal ezzel szemben vételár fejében csak 500.000 K-t ajánlott fel, ezt azért elfogadhatónak vélem, mert a fentebbi összegben foglalt ingó leltár értéke nem felel meg annak forgalmi értékének és mert a gyár az utolsó években nemcsak, hogy a befektetett tőke kamatait nem hozta meg, hanem még jelentékeny pénzáldozatokat is követelt az üzem fentartásához és annak állami kezelésben való folytatása esetén még további nagy költséggel járó befektetéseket igényelne, melyeket most a részvénytársaságnak kell majd tennie — a mire kötelezettséget is vállal —, hogy olcsóbban dolgozván, a piaczon a versenyt kiállhassa. Végre szükségesnek tartom még felemlíteni, hogy a társaság köteles leend az összes anyagkészleteket, félgyártmányokat és kész árúkat átvenni és előzetesen megállapított egységárakban négy negyedévi részletekben készpénzben megfizetni. Miután a kisgarami gyártelep a folyó évi államköltségelőirányzatban az eladandó állami javak közé nincsen felvéve, a vevőtársaság azonban kikötötte, hogy a telepet már f. évi június hó 1-én átvehesse, a mikor a két részletben fizetendő vételár második részletösszege is törlesztendő, van szerencsém a tisztelt Képviselőházat felkérni, miszerint a szóban lévő gyártelep eladásához s egyszersmind ahhoz is hozzájárulni méltóztassék, hogy a fentebb említett 500.000 K összeg pótlólag a tárczámat illető állami költségelőirányzatba beállittassék, még pedig egyrészt a »Rendkivüli Bevételek« (III. fejezet, 3. czím), másrészt pedig a »Rendkivüli Kiadások« (Beruházások IV. fejezet, 8. czím, 12. rovat) közé is, mi által az előirányzat mérlege változást nem szenved. Ez utóbbi intézkedés által az eredetileg .140.000 K átalányösszeggel »Kisebb beruházásokra« előirányzott hitel 640.000 koronára emeltetik fel, mely összegnek hovaforditására van szerencsém bejelenteni, hogy azzal a zólyom-brézói vasgyárösszlet oly hiányain segíteni szándékozom, a melyek közvetlenül ugyan sem a termeléssel, sem annak fokozásával nem függnek össze és igy improductiveknek látszanak, a melyek nélkül azonban rendszeres és gazdaságos tevékenység nem képzelhető. Ilyenek: a lakáshiány, a raktárak hiánya, a gyárterület szabad hozzáférhetősége és ebből folyólag a munkásellenőrzés hiánya sat. A lakáshiány jellemzésére fel kell említenem, hogy a zólyombrézói tisztviselőknek és altiszteknek egy része a négy km.-nyire távol eső Kis-Garamon lakik ; minthogy pedig a kisgarami gyár eladása folytán ezek a tisztviselők és altisztek ottani lakásukból távozni kénytelenek, szükséges részükre Zólyom-Brézón új lakásokról gondoskodni. Budapesten, 1901. évi február hó 23-án. Lukács László s. k, m. Jcir. pénzügyminister.