Képviselőházi irományok, 1896. XXXII. kötet • 909-928., CCCXXXVIII-CCCXXXIX. sz.
Irományszámok - 1896-919. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1901. évi állami költségvetésről
919. szám. 65 oly intensiv fejlesztése, a mely az ország gazdasági, társadalmi és közigazgatási viszonyaival helyes összhangban van. A kezelési tisztviselők által helyzetük javítása érdekében a képviselőházhoz intézett s a pénzügyi bizottsághoz utasított kérvény tárgyalása alkalmával a pénzügyminister a maga részéről is elismerte, hogy mihelyt a törvényhozás és a kormány oly helyzetben lesznek, hogy a fizetések ujabb rendezését kezdeményezhetik, ezt a rendezést, illetőleg emelést első sorban.a legalsó fizetési fokozatokban alkalmazott tisztviselők illetményeinek javításával kell elkezdeni. Tekintettel azonban arra, hogy a jelenlegi fizetési rendszer szerint a IX—Xl-ik fizetési osztályokba a kezelési tisztviselőkön kivül számos más kategóriába tartozó tisztviselő is soroztatott, kiknek illetményei a kezelési tisztviselők fizetéseivel azonosak, a kormány nem tartaná igazságosnak, ha a törvényhozás a kezelési tisztviselők kérelmét a tisztviselői fizetések általános emelésétől függetlenül s kiragadva a kérdés egészéből, venné tárgyalás alá. Hanem helyesnek csak azt találja, hogy a fizetések további emelésének reformja az azonos helyzetben levő állami tisztviselőkre nézve egyszerre s azonos alapokon vitessék keresztül. Hangsúlyozta különben a pénzügyminister, hogy a kormány úgy az 1901'. évi, valamint a megelőző évi állami költségvetésekben, főleg a magasabb fizetési fokozatokba sorozott állások számának szaporítása és a tisztviselők egyes mellékjárandóságainak emelése által — az 1893 : IV. törvényczikk keretén ivülk is — az állami tisztviselők helyzetének javítását előmozdítani igyekezett. Már a személyi kiadások kérdésének vizsgálatából is kiderül, hogy teljes megállapodás az állami tevékenység mostani sokoldalúsága mellett még rövid időre is vajmi nehéz. De még sokkal kevésbbé utasíthatja el magától az állam azt a követelést, hogy mindaddig, míg a mostani kedvezőtlen gazdasági helyzet tart, a mely mellett a magántevékenység különben is szűk határok között mozog, a gazdaságos állami beruházások nemcsak ne szüneteljenek, hanem hogy a szokottnál nagyobb mértékben is folytattassanak. Ez a felfogás bizottságunk tárgyalásai során több izben nyilvánult és megnyugvással értesültünk róla, hogy nézeteink a kormány szándékaival találkoznak. Nevezetesen bejelentette a kormányelnök, hogy a fővárosban most folyó monumentális építkezéseknek befejezése után a kormány új, ha nem is oly nagyszabású, de a reájuk fordított költségek tekintetében nem kisebb arányú építkezéseket tervez úgy a fővárosban, mint a vidék számos helyein. Tudomásul vettük a pénzügyministernek is azt a bejelenlését, hogy új beruházásokra vonatkozó külön javaslattal szándékozik a törvényhozás elé lépni, és hogy erre a czélra 31 milliót meghaladó összget fog a költségvetésben előirányzott beruházásokon felül igénybe venni. A költségvetésekben előirányzott beruházásoknak költsége volt: 1899-ben 54 6 millió korona, 1900-ban 54-2 millió korona, 1901-iki előirányzat 52-2 millió korona. Ha ezekhez az összegekhez még a költségvetésen kivül megszavazott és végrehajtott beruházásokat, valamint a pénzügyminister által most bejelentett új beruházási törvényjavaslatot számítjuk, azt látjuk, hogy 200 millió koronánál jóval többet tesz az az összeg, melyet az állam három év alatt beruházásokra már is fordított, vagy fordítani készül. Ez .bizonyára nem mondható csekély Összegnek, bárha talán mögötte marad azok kívánságainak, kik az államtól még erősebb impulsusokat várnak, sőt a közhitelnek nagyobbmérvű igénybevételétől sem idegenkednének, az okból is, nehogy a kedvezőtlen gazdasági helyzet, mely már a jelen költségvetésnek nem egy pontján érezteti hatását az állami bevételekre, még nagyobb mértékben befolyásolja a kincstárnak a forgalomra és a fogyasztásra utalt jövedelmi forrásait. A költségvetés kiadási részének ezen vizsgálata után szükségképen keresnünk kellett azokat az adatokat és "azokat a symptomákat, amelyek arra engednek következtetést, menynyire tekinthetjük biztosítottnak a bevételi előirányzatnak betartását. Ennek igazolására ezúttal is oly összehasonlító táblázatot terjesztünk a képviselőház elé, mely az államnak főbb bevételi KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXH. KÖTET. 9
