Képviselőházi irományok, 1896. XXXII. kötet • 909-928., CCCXXXVIII-CCCXXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-919. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1901. évi állami költségvetésről

64 919. szám. mellékkiadásoknak emelkedése, milyenek az útiköltségek és napidíjak, melyek az 1900. évi költségvetés szerint 8,796.000 koronát tettek, a nélkül, hogy a vasúti vonatokat kisérő személyzetnek kilométer- és őrapénzei benfoglaltatnának, valamint hogy ebbe az összegbe nincsenek beleértve azok a költségek, melyek az adóbehajtási és adókivetési hitel terhére, továbbá egyes beruházási hitelek terhére folyósittatnak. Annál komolyabban kellett ezeknek a kérdéseknek lényegébe behatolnunk, mert egyrészt a közigazgatás átalakítása még a jövőnek marad fentartva, másrészt pedig a tisztviselői fizetéseknek újabb rendezése, legalább az alsóbb fokozatokon, már is actualis kérdéssé vált, még mielőtt az 1893: IV. t.-cz. teljesen végrehajtva lett volna. Éreztük ennek a kérdésnek jelentőségét ugy az államkincstár, mint az adózó polgároknak szempontjából és tudatával voltunk annak, hogy az állami alkalmazottak minden rétegének megfelelő fizetése nemcsak a közvetetlenül érintett tisztviselőknek kérdése, hanem egyúttal az államnak és a társadalomnak is nagyjelentőségű ügye. Annyira éreztük ezeket, hogy a tisztviselői kérdés összes mozzanatairól minden egyes tárcza költségvetésének tárgyalásakor újabb beható eszmecserék folytak, melyekben a kormány tagjai is részt vettek. Megelégedéssel vettük és jelentjük különösen a tisztelt Háznak a kormányelnöknek azt a nyilatkozatát, mely szerint a közigazgatás egyszerűsítése érdekében úgy a központban, mint a vidéken tanulmányokat és gyakorlati kísérleteket tett, a mely tanulmányoknak és kísérleteknek eredményeképen megfelelő törvényjavaslatok és rendeletek még a képviselőháznak legközelebbi ülésszaka alatt fognak megjelenni, illetőleg a törvényhozás elé terjesztetni. Ezen várva-várt reform irányára nézve a kormányelnök oda nyilatkozott, hogy az egyszerűség, a gyors eljárás, a közvetlenség és szóbeliség lehető érvényesítésével a vármegyei központi és járási ügyvitel és pénzkezelés, a községi és körjegyzői ügyvitel és a községi pénzkezelés egységesen fognak szabályoztatni, ezenkívül a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok ügy- és pénzkezelésének alapelvei rendeletileg lesznek megállapitandók. Kiemeljük tovébbá a kormányelnöknek azt a mindenképen helyeslendő tervét, hogy közpénzek ezután lehetőleg csak postai utón és a postatakarékpénztár közvetítésével legyenek továbbitandók és kezelendők. Egyébként is a reform oda fog hatni, hogy a közigazgatási hatóságok a kézbesítésnél a postai közvetítést, a kölcsönös érintkezésben a távbeszélőt és általában mindazokat a könnyítéseket vegyék igénybe, melyeknek segítségével a hosszadalmas, költséges, a közönségre nézve némelykor boszantó és sokszor egyenes megkárosításával járó procedúrák mellőztessenek, vagy számra és terjedelemre nézve legalább megszorittassanak. Kiváló érdeklődéssel várjuk a kormánynak ezen javaslatait, melyek elé az adófizető nagyközönségnek minden köre érthető és nagyon is megokolt türelmetlenséggel tekint. Ámde az államkincstárnak és maguknak a tisztviselőknek szempontjából is ezenfelül még keresnünk kellett a kérdés helyes megoldásának pénzügyi feltételeit. Úgy a kormány, mint a bizottság körében merült fel az az eszme, nem lehetne-e, sőt nem kellene-e a tisztviselők helyzetének fokozatos javítását olyképen elősegíteni, hogy bizonyos ideig a.személyzet nemcsak hogy újabban ne szaporittassék, hanem ellenkezőleg hogy a hol csak lehet és a hol halálozások, nyugdíjazások vagy más esélyek folytán erre alkalom kínálkozik, a létszám különösen a központban redukáltassék, az ezen úton előálló munkatöbblet pedig egyrészt a hivatalos eljárás egyszerűsítése, másrészt a munkaerőknek czélszerűbb kihasználása útján intéztessék el. A tisztviselői létszámnak ilyetén redukálása folytán elérhető megtakarítások első sorban a functionáló tisztviselők helyzetének javítására lennének fordítandók. Ezen eszmét különös nyomatékkal ajánlottuk úgy a pénzügyministernek, mint a kormány összes tagjainak figyelmébe. De helyénvalónak Ítéljük utalni arra is, mennyire kívánatos, hogy maga a törvényhozás is tartózkodjék minden oly kezdéstől és minden oly felbátoritástól, mely bármeiy tetszetős czímek alatt az intézményeknek extensiv fejlesztésére vezetne, holott feladatunk a meglevő intézményeknek