Képviselőházi irományok, 1896. XXXII. kötet • 909-928., CCCXXXVIII-CCCXXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-918. A vizügyi bizottság jelentése "a közérdekű öntöző csatornák létesitéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában

918. szám. 41 200 köbméter viz folyik le másodperczenként Szegednél és igy a Tisza völgyén öntözhető terület, ha e czélra az összes vízmennyiséget felhasználhatnék, csak 400.000 kataszteri holdra volna elégséges, azonban mivel az öntözésre főleg nem augusztus—november hónapokban van szükség, hanem április—július hónapokban, azért az ezen időszakban öntözhető terület sokkal nagyobb lehet, de mégsem annyi, hogy az egész ártér vagy annak nagyobb része részesülhetne az öntözés előnyeiben, miért is az öntözés terén a főtörekvés a takármányneműeknek biztositására, első sorban pedig a szikes természetű területek öntözésére kell, hogy szorítkozzék. Tehát ez alapon a bizottság a törvényjavaslat szerint létesítendő öntözések kedvező feltételeit illetőleg teljes megnyugvásának adhat kifejezést. Helyesnek találja továbbá a bizottság a törvényjavaslat azon álláspontját, hogy az öntöző csatornák létesítésére nézve mellőzi az államot, mint egyedüli tényezőt, mellőzi a részvénytársasági formát, mellőzi az érdekelteknek tisztán, illetve egyedül saját erejükre való támaszkodássali részvételét, — hanem igenis az érdekeltek által társulati utón az állam tekintélyes támogatásával kívánja megoldani a létesítés kérdését. A törvényjavaslat indokolása bőven foglalkozik e kérdéssel és az ide vágó érveket kimerítően állítja egymás mellé, úgy, hogy ezt a bizottság teljesen magáévá tette, mihez képest az állami támogatás módjára nézve is leghelyesebbnek tartja, hogy az állam viselje az ezen törvény alapján megalakult öntözési társulat évi költségeinek egy részét mindaddig, mig a társulati tagok száma annyira felszaporodik, hogy a vízdíjakból és egyéb forrásokból eredő bevétel az összes költségek fedezésére elegendő, — s igy a társulatnak további állami támogatásra szüksége nem lesz. Fel kell még említeni itt azt, hogy a törvényjavaslat egészben, de különösen az öntöző társulatokra nézve feltétlenül indokoltan, a vizjogi törvény szem előtt tartásával lehetőleg — kivéve, a hol a dolog természete ellenkezőt parancsolna, — annak keretében rendelkezik. Ki kell emelni továbbá, hogy az öntöző társulatok, melyek ezen törvényjavaslat szerinti kedvezményben részesülnek, csak közérdekből, magasabb közgazdasági érdekből alakulhatnak, s főfeladatuk a mezőgazdaság érdekeinek szolgálása, és csak ezek kielégítése után lehetséges a társulat vizének egyéb czélokra való felhasználása. A társulat alakulásakor való belépés teljesen önkéntes, vagyis az alakulásnál egyesek a belépésre még akkor sem kötelezhetők, ha területeik oly fekvésűek, hogy azok bevonása nélkül a társulásra hajlandók területeiket az öntözésre okszerűen be nem rendezhetik. De viszont egy másik alakzatban a már tényleg létező társulatokba kényszerrel bevont tagnak megadatik a mód arra, hogy — a mennyiben az öntözött birtokra az öntözésből haszon nem háramlik, — a társulat kötelékéből kibocsáttassák. Igy tehát az egyik oldalon az egyéni akarat szabad elhatározása korlátok közé nem szorittatik, másrészt pedig azon esetben, midőn egy a többért kerül akarata ellen társulati kötelékbe, biztosítva van az illetőnek, hogy az esetben, ha kimutatja, hogy ö neki az öntözésből haszna ninc3, a költségekhez járulnia nern kell, sőt bevont területe az előbbi állapotba visszahelyezendő. Minthogy az öntöző társulatok csak közérdekből vagy magasabb gazdasági érdekből alakulnak és a földmivelésügyi kormány felügyelete és ellenőrzése alatt állanak, az állam 1900. és 1901. évi 100.000 koronáig, azontúl pedig 300.000 koronáig terjedhető hozzájárulása teljesen méltányos, — annyival is inkább, mert a hozzájárulást, illetve támogatást legalább egész összegben a társulatok hosszabb időn át élvezni nem fogják, mert az eredeti állami hozzájárulás azon rendelkezés folytán, hogy az öntöző társulatba utóbb belépő tagok azon járulékot tartoznak megfizetni, melyet az alakítók az alakulástól számított megfelelő években fizettek, — ezen újonnan belépő tagok járulékával csökkenni fog és igy az állami hozzájárulás alig fog állandó terhet képezni. KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXII. KÖTET. 6