Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-858. Törvényjavaslat a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról

90 , 858. szám. c) ha a tag s a baleset miatt állandóan keresetképtelen lesz (16. §.), d) ha a tag baleset miatt meghal (17. §.). Az a)—d) esetekben minden tag, tehát a rendes tagok mind két csoportja, a rendkívüli tagok, s ezeken kivül mindazok a gazdasági cselédek, a kiknek munkaadója a hozzájárulásra köteles: egyformán jogosultak a segélyre. — E baleseti segélyektől eltekintve a pénztár még a követ­kező esetekben ad segélyt: e) ha a tag bármely okból, tehát nemcsak baleset következtében tiz évi tagság után keresetképtelen lesz (18. §.), f) ha a tag 65-ik életévét betöltötte (19. §.). g) ha legalább öt évi tagság után a tag meghal, de nem baleset következtében. (20. §.) Az e)—g) esetekben csak a rendes tagoknak van segélyigénye, a rendkívüli tagoknak és a gazdasági cselédeknek ez a segély nem jár. —Ezek után áttérve az egyes szakaszokra, jelezhetem, hogy a 13. §. arról az esetről szól, ha tagot nem munka közben baleset éri. Ez esetben a gyógykezelésről a helyi bizottság gondoskodik. A gyógykezelés összes költségeinek fedezése tehát a segélyezés első módja. Ha a betegülés egy hétnél hosszabb időre munkaképtelenné teszi a tagot, — a tag munkaképességének visszanyeréséig, de legfeljebb 60 napig minden napra egy korona segélyt kap. Ha a baleset állandóbb jellegű keresetképtelenséget okoz. a 60 nap elteltével a 16. §. szerinti segélyezés veszi kezdetét s tart addig, mig a munkaképtelenség meg nem szűnik, esetleg a tag életfogytáig. 14. §. arra az esetre nézve intézkedik, ha a tagot muraközben éri baleset. Ez esetben a munkaadó köteles a gyógykezelésről és az egy korona napi segély kifizetéséről gondoskodni, a költségeit azonban a pénztár a 15. §. szerint egészben megtéríti a munkaadónak. Helyesebb a munka közben történt baleset esetében a megtérítés feltétele mellett a munkaadót kötelezni a gondoskodásra, mert így lehet csak a gyors segélyt biztosítani. A külső cselédekre vonatkozó különleges intézkedés a szolgálati viszonyban leli indokát, a megtérítésre azonban a cseléd balesete esetében is igénye van a gazdának; mégis a járandóság megtérítésére itt is a mindennapra­járó egy koronát kellett alapul venni, mert a különböző cselédbérek mellett egyébként nemcsak a pénztár mérlegének elkészítése ütköznék elháríthatatlan nehézségekbe, hanem a konkrét esetek­ben az elszámolás is igen nehézkes lenne. A 15. §. a munkaadó áltál kiszolgáltatott segélyösszegek s kiadások megtérítésének biztosítása mellett arra az esetre tartalmaz megfelelő intézkedést, ha a munkaadó a köteles gondoskodást elmulasztaná és egyben kimondja, hogy ha a baleset a munkaadó hibájából követ­kezett be, akkor a kárpótlásra a pénztárral szemben nincsen igénye. A 16. §. az állandó munkaképtelenség esetére szóló segélyt biztosítja, ha a munkakép­telenség baleset miatt következik be. A rokkantság megállapítására nézve azt mondja ki a javaslat, hogy az tekintendő rokkantnak, a ki munkaképeségének megfogyása miatt felényit sem kereshet, mint egy hasonkorú helybeli gazdasági cseléd vagy munkás átlagos keresménye. Ez a meghatározás a gyakorlatnak legjobban meg fog felelni s olyan, hogy a helyi bizottság s az illetékes orvos nehézség nélkül adhat véleményt. Egyébiránt a munkaképtelenség tekintetében első sorban a helyi bizottság lesz hivatva véleményt adni, a melynek tagjai bizonyára a leg­jobban tudják, hogy az illető munkás dologképes-e vagy sem, s a bizottságnak és az orvosnak egyező véleménye alapján lesz a segély folyósítva. A segélyek'minimumban vannak megállapítva s ha a külön tartalékalap helyzete azt megengedi: a segélyt fel is lehet emelni. Mindenesetre reálisabb a minimumot megállapítani és az eme­lésre jogot adni, mint volna az, ha a segély már itt magasabb összegben lenne megállapítva. A 17. §. arra az esetre intézkedik, ha a tag a baleset következtében elhal. A javaslat szerint ily esetben a pénztár bizonyos tökét ad. Ez a tőke bizonyára nem fogja pótolni a

Next

/
Thumbnails
Contents