Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-858. Törvényjavaslat a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról

858. szám. 91 családfő keresetét, de megfelelő segély lesz szemben azzal a csekély befizetéssel, mely által a munkás ezt családjának biztosithatja. A hátramaradottaknak évi járadékot biztositani egyfelől pénzügyi, másfelől kezelési szempontból sem lehet, oly magasra kellene ugyanis a tag befizetését emelni, hogy az munkásainkra igen nagy teher lenne. Az évi járadék fizetési kötelezettségének bizonytalan ideje pedig koczkáztatná a pénzügyi számitás reális voltát, — az ellenőrzés, a járadék folyósítása stb. pedig oly terhes volna, hogy azt csak költséges szervezet létesítése esetében volna lehetséges rendszeresíteni. 13—17. §-ok mind a baleseti segélyezés esetéről szólnak, a mikre nézve még ki kell emelnem azt is, hogy a baleseti segélyezés nincs bizonyos tagsági év feltételéhez kötve. Ha a tagot belépése után bármily időben, munkaközben vagy nem munkaközben baleset éri: a a pénztárnak segélyezési köteleségét nyomban teljesítenie kell. A 18. §. a munka képtelenség esetére szóló segélyt biztosítja arra az esetre, a mikor nem baleset okozta a rokkantságot, mely esetben csak tíz évi tagság után van igénye a tagnak a segélyre. A rokkantság megállapítására nézve itt is azt mondja ki a javaslat, hogy az tekintendő rokkantnak, a ki munkaképességének megfogyása miatt félannyit sem kereshet, mint egy hasonkorú helybeli gazdasági cseléd, vagy munkás átlagos évi keresménye. A segély itt is ugyanannyi, mint a baleset miatt bekövetkezett állandó munkaképtelenségnél. A segély a rokkantnak élte fogytáig jár, illetőleg addig, a mig a segélyezés feltételei fenforognak. Természetes, hogy a végrehajtásban megfelelő biztosítékot fogok szerezni arra, hogy a visszaélések kizárassanak. A 19. §. 100 korona tőkét biztosit a 65 életév betöltésére. A munkaképtelenség megállapítása ez esetben nem kívántatik meg s ha ezen tőke kifizetése után válik a tag keresetképtelenné, vagy hal meg, — a rokkantsági illetőleg a halál esetére a család részére biztosított segélyre való igény megmarad. Gzélja e biztositásnak az, hogy a tag a feltételek beállta esetében egy kis tőkéhez jusson és másfelől, hogy a 65. év betöltése előtt ne iparkodjanak a tagok munkaképtelenség czímén idő előtt segélyhez jutni. 20. §. Azon esetre, ha a tag öt, tíz vagy illetőleg tizenöt évi tagság után elhal, 200, 250, illetőleg, 270 korona segélyt biztosit a pénztár az elhalt családjának. Az öt évi tagság betöltése előtt bekövetkezhető halál esetére azért nem lehet segélyt biztositani, mert ez sok visszaélésre adna alkalmat egyfelől, másfelől pedig ott, a hol a tagok orvosi vizsgálat nélkül vétetnek fel, az intézmény pénzügyi biztonsága érdekéből is feltétlenül kell bizonyos várakozási időt megállapítani. A segély összegére nézve itt kifejezetten ki van mondva, hogy ha az elhaltnak több mint három kiskorú gyermeke maradt hátra: az igazgaíóság a segélyt felemelheti, viszont ha a tag özvegy vagy leszármazók nélkül hal meg, az örökösök csak 200 korona temetési segélyt kapnak. A 21. §. a rendes tagok második csoportjára vonatkozó segélyezésekről szól. E szerint ezek a baleseti segélyeket egészben kapják, a 18., 19., 20. §-okban biztosított segélyeknek pedig a felét kapják. A 22. §. szerint a rendkívüli tagok, a 23. §. szerint pedig a gazdasági cselédek a 13., 14., 16. és 17. §§. szerinti esetekben csak baleseti segélyt kapnak, a nem baleset miatti rokkantság esetére (18. §.), továbbá a 65 éves korra (19. §.) s a halál esetére (20. §) biztotositott segélyre ezeknek nincsen igényük. A IV. fejezet a pénztér szervezetéről s igazgatásáról szól. — A 24. §. a pénztár igazgatási szerveit jelöli meg, ezek : az igazgatóság és a helyi bizottságok, elöljáróságok, megbízottak. A segélypénztár országosan egy intézményt képez, nincsenek kerületi szervek, hanem van egy központ s vannak községi szervek. Középfokú orgánumok létesítését ma feleslegesnek tartom, 12*