Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-858. Törvényjavaslat a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról

88 858. azám. a megterheléstől — az eddigi hitel kereteit túl nem lépve — elzárkóznunk nem lehet. Az igaz, hogy ez az összeg kevesebb, mint az, a mit némely külföldi államok e czélra forditanak, ámde eltekintve államháztartásunk helyzetétől, figyelembe veendő egyfelől, hogy ez a hozzájárulás évenkénti, állandó, másfelől pedig az, hogy az ezen törvényjavaslattal tervezett intézmény első sorban az önsegély elvére van fektetve, a mire nézve nem tudok elzárkózni azon meggyőződés elől, hogy a társadalmi s gazdasági fejlődés szempontjából ez a természetesebb és igy helyesebb irányt követ, mint az államsocialismus eddig be nem vált alkotásai. A harmadik fejezet a segélyezésekről szól. A 10., 11. és 12. §§. oly általános határozatokat tartalmaznak, melyek minden csoportbeli tagra s mindennemű segélyre vonatkoznak. A 10. §. mindenekelőtt azt szabja meg, hogy a hátrahagyott házastársat s a leszármazókat milyen arányban illeti meg a segély. Kétségtelen, hogy a §. intézkedése a szabad rendelkezésnek korlátozása, de ha valahol helye van ennek, úgy épen itt van helyén a korlátozás, mert az intézmény nem üzleti vállalat, s igy előtte épen nem közömbös, hogy az általa kifizetett összeg kinek a kezéhez jut. A javaslat a segély természetének legmegfelelőbb arányt állapítja meg. A segély fele a házastársé, a fele a gyermekeké, fejenként. A javaslat megengedi, hogy a tag közokiratban az arányt másként állapitsa meg, azt azonban nem, hogy a tag a család mellőzésével idegenekre ruházza át a segélyt, — mert ennek megengedése oly visszaélések kútforrásává válnék, melyeket lehetővé tenni nem szabad. A szakasz további rendelkezései biztositják továbbá azt, hogy a segély rendeltetésének megfeleljen, s igazán segély legyen, miért is azt a kiskorú apja, illetőleg anyja számadás és biztosítás kötelezettsége nélkül kezeli. Ha az apa vagy az anya olyan, hogy megnyugvással nem bizható rá a kezelés, módjában lesz a helyi bizottságnak, illetőleg a közgyámnak gyámkirendelés iránt az eljárást folyamatba tenni. A 10. §. továbbá az eltartásra jogosultak igényének kivételével a segélyigények lefoglalhatlanságát biztosítja. Ez lényeges kelléke a segélyezési tevékenységnek, mert az új intézménynek nem az a hivatása, hogy esetleges hitelezők követelesének kiegyenlítésére adjon alapot, hanem az, hogy az arra rászorult munkást tényleg megsegítse. Mégis a hozzátartozók tartási díjára nézve kivételt kell tenni, mert e segély nemcsák a munkásnak magának, hanem családtagjainak érdekében adatik. A 11. §. a segélyezést kizáró okokat sorolja fel, melyek közül különösen csupán a b) pont igényelhet külön indokolást. Erre nézve ki kell emelnem, miszerint az ott felsorolt üzemeknél előfordult baleseteket nem csupán azért vettem ki a segélyezésből, mert ezen, nem mezőgazdasági munkálatoknál a balesetek valószínűsége s illetve nagyobb száma a mezőgazdasági munkások érdekében létesített új intézmény pénzügyi egyensúlyára esetleg zavarólag hatna, hanem azért is, hogy ily rendelkezéssel is gyöngittessék az az egészségtelen irányzat, mely a mezőgazdasági munkásokat a mezőgazdaság kárára a nagyvárosokba vezeti, hol a mezőgazdasági munkások tömege a hivatásos gyári stb. munkások rovására s kárára tért foglal s a nélkül, hogy az ipari termelésnek számbavehető tényezőjévé válna, jobbadán elzüllik. 12. §. A 12. §-ban a tagoknak elsőbbség biztosíttatik a községi segélyalapok igénybevételénél. E rendelkezésnek az az indoka, hogy ezzel is az önkéntes belépésre ösztönöztessenek a munkások. Annak jellemzésére, hogy az 1898 : II. t.-cz. 71. §-a alapján létesült községi segélyalapok milyen irányú működésre hivatvák, ide iktatom a vármegyei szabályrendeleteknek azt a mintáját, a melylyel a szabályrendeletek jobbadán szószerint egyezők. törvényhatóság szabályrendelete a községi segélyalapokról. , 1. §. A munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1898. évi II. t-cz. 71. §-a értelmében a törvényhatóság minden egyes községében segélyalap létesíttetik.