Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-857. Törvényjavaslat közérdekű öntöző csatornák létesitése tárgyában

70 857. szám. írassék. Erre itt azért van szükség, mert a jelen esetben a telekkönyvi rendeletek 136. §-a egészében nem alkalmazható. E mellett a §. a bizonyítvány tartalmába nézve is egyszerűsítő szabályt állit fel. A 42. §. hivatva van megakadályozni azt, hogy a hitelintézet az elrendelt telekkönyvi kitüntetés megtörténtének igazolása végett az illeiő telekjegyzőkönyvek hiteles másolatait bekivánja, a mely kívánatnak teljesítése szerfelett szaporítaná a telekkönyvi hatóságok munkáját. Hogy az elrendelt telekkönyvi kitüntetés tényleges foganatosításáról mégis meggyőződést szerezhessen, a jelen §. a hitelintézetet feljogosítja, hogy e végből közegét a társulat költségén küldhesse ki az illető telekkönyvi hatósághoz, hol az a telekkönyvet megtekintheti. E joga a hitelintézetnek azonban csak akkor van, ha az elrendelt telekkönyvi kitüntetés alapján kölcsönt ad. Ha tehát folytatólagos kitüntetés esete (36. §.) forog fenn s az ujabb telekkönyvi kitüntetés új hitelnyújtás alapjául nem szolgál: a hitelintézet a társulatot az itt érintett költséggel nem terhelheti. A 43. §. első bekezdése »felebbvitel«-t emlit, mert ez alatt egybefoglalja az 1855. évi decz. 15-iki telekkönyvi rendelet XIII. czímében tárgyazott »folyamodást-t s az 1870. évi február 25-iki telekkönyvi rendelet hasonló számú czímében szabályozott »fölebbezés«-t. Egyébiránt e bekezdés kizárja, hogy olyan fél, kinek a határozatot kézbesíteni nem kellett, de azt mégis kézbesítették, az ellen felébb vitellel élhessen. A második bekezdés szerint a felsőbirósági határozat csak jogerőre emelkedése után foganatosítható a telekkönyvben, minek czélja a felesleges bejegyzéseknek kerülése. A harmadik és következő bekezdés értelmében az elsőfokú határozat alapján történt telekkönyvi kitüntetésnek a jogerős felsöbirói határozattal elrendelt törléséről is bejegyzési bizonyítványt kell kiállítani s lehetőleg a határozat kiadványán az illetőkkel közölni, —hogy egyrészt az összeírásra vezetett záradék az ügyállást híven tüntesse fel, s hogy másrészt a felek a törlés foganatosításáról is értesüljenek. A 44. §. a kölcsön teljes törléséhez az általános szabályoknak megfelelően (telekkönyvi rendeletek 77. §. második bekezdése és 81. §. d) betűje) csupán a hitelező intézetnek nyugtatványát vagy törlési nyilatkozatát kívánja; ellenben a csak némely jószágtesteknél eszközlendő törléshez a társulatnak hozzájárulását s a kormány jóváhagyását azért követeli, mert ily részleges törlés esetén a kölcsön fenmaradván a részleges törlés úgy a társulatnak, mint a társulat egyéb tagjainak felelősségét arányig fokozza, illetőleg a törlés által felszabadítandó jószágtestekre irányuló visszkereseti igényüketa meghiusítja, és így az 1889 : XXX. törvényczikk 29. §-a alapján közvetve az államkincstár felelősségét is emelheti. Hogy abban az esetben, ha a kölcsön a telekkönyvi kitüntetés után sem jő létre vagy ha az teljesen törlesztve van, a telekkönyvi kitüntetésnek kitörlésé per utján is követelhető, az az általános magánjogi szabályokból folyik s azért annak külön kiemelését a tör* vény mellőzi. A 45. §. jogot ad a társulati tagnak, hogy a fenálló kölcsönkövetelésből az ő jószágtestére eső tőkeösszeget, az egész kölcsön törlesztése előtt is visszafizethesse s ezen visszafizetés megtörténtét a telekjegyzőkönyvben feljegyeztethesse, s ezen jog biztositékaként kimondja, hogy ha a hitelintézet az e czélból szükséges nyilatkozatot kiadni vonakodnék, az illető ezen jogát a megfelelő tőketörlesztési összeg birói letétbe helyezése mellett bírói utón is érvényesítheti. Kétségtelen, hogy dologi tehernek fennállása, melynél a fenforgó hátralékok összege a telekkönyvből ki nem vehető, a terhelt jószágtestnek forgalmi s hitelképességét jelentékeny mértékben csökkenti. De ettől eltekintve is érdekében állhat a tulajdonosnak, hogy a hosszú időre terjedő járadék fizetési kötelezettségét megfelelő tőkefizeléssel egyszerre váltsa meg. Erre