Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.
Irományszámok - 1896-857. Törvényjavaslat közérdekű öntöző csatornák létesitése tárgyában
/ 857. szám. 65 fölöslege a 35—50. éveknek mutatkozó hiányát fedezni nem tudja és igy az első 50 év hiánynyal zárulna, a melyet az 51—57. éveknek abból eredő feleslege, hogy a még fennálló 400.000 kor. kölcsön annuitása csak 20.000 koronára rug, — bőven fogna ugyan utólag fedezni, de mégis azt követelné, hogy a tagok évi legkisebb járuléka a számításba vett évi 10 koronánál magasabbra, esetleg 11 koronára kell, hogy a számitás esetében állapíttassák meg. De ezzel részletesebben foglalkozni felesleges, mert a táblázat és az ahhoz fűzött jelen megjegyzés csakis tájékoztató akar lenni a javaslatban lefektetett elvek számszerű alkalmazására, a nélkül, hogy a táblázat adataival mint biztos alapon nyugvó számadással foglalkozni lehetne. A javaslat 25. §-a módot óhajt nynjtani az egyéb vizi társulatoknak, hogy az öntözésrealkalmas területek öntözését a jelen törvényben biztosított kedvezmények mellett lehetővé tegyék a nélkü!, hogy a társulat keretén belől öntöző-társulat alakíttatnék. Az öntözést.az egyéb vizi társulatok feladataik közé a javaslat szerint csak akkor vehetik fel, ha az öntözendő terület legalább i/3-da az öntözésből származó összes évi költségeknek legkevesebb felét elvállalja, vagyis midőn az alakulás azon törvényes feltételei, melyeket a javaslat az öntöző-társulatok alakulására nézve előir, megvannak. Az öntözési költségek alatt ezen szakasz szerint is csak azon költségek értendők, melyek az öntöző viznek a birtok széléig való vezetését szolgáló munkálatok létesítése, továbbá azok fentartása következtében előállanak, valamint az esetleges kezelési költségek s ha a vizi társulat művei a vizvezetésre felhasználtatnak, azon több-költség, mely a felhasznált viziművek átalakítása s a fentartás költségesebb volta folytán előáll. Az állami hozzájárulás ily esetben is ugyanazon módon csökken, mint a külön szervezett öntözött társulatoknál s jelen javaslatnak az öntöző társulatokra vonatkozó rendelkezései megfelelő alkalmazással ezen esetben is alkalmazandók. A 26. §. viszont azon esetre vonatkozik, midőn a vizi társulatok alapszabályszerűleg vállalkoznak arra, hogy az öntöző-csatornát kiépitik s igy az öntözéshez a lehetőséget, mielőtt az öntöző érdekeltség szervezve volna, megszerzik. Ezen eset akkor merülhet fel, ha a vizi társulat egyéb munkálataival kapcsolatban létesiti az öntözési csatornákat, midőn ugyanis a társulat eredeti feladatának megoldása keretében aránylag csekély költséggel az öntözési czélt is megvalósíthatja, vagy ha munkálatait akként létesiti, hogy azok öntözésre is felhasználhatók. Az állami hozzájárulás mértékét illetőleg határozott rendelkezés ezen szakaszba nem volt tehető, mert a hozzájárulás ily esetben mindig a különleges viszonyoktól s azon teher nagyságától függ, a mely teher az öntözés lehetővé tétele czéljából szükséges munkálatok következtében a vizi társulatra hárul. Ez esetben ugyanis a társulat áldozatot hoz a nélkül, hogy annak közvetlen visszatérítését az öntöző birtokosoktól biztosan igényelhetné, úgy hogy ezen formája az állami támogatásnak tulajdonképen nem más, mint megosztása azon tehernek, a mely az öntözési feladatok felkarolása következtében a társulatra háromol. Minthogy azonban az állami hozzájárulás oly formája, hogy a hozzájárulási összeg egyszerre utalványoztassék, a rendelkezésre álló évi hitelt rendkívül igénybe venné, s mert a társulatok munkálataik kivitelét legtöbb esetben különben is kölcsönutján biztosítják, ezen szakaszban gondoskodni kellett arról, hogy az állami hozzájárulás a kölcsön törlesztési idő tartamára, legfeljebb azonban 50 évre elosztható legyen s illetve, hogy a földmivelésügyi minister felhatalmaztassék, hogy az állami hozzájárulást ily alakban engedélyezhesse. A 27. §. az államkincstár érdekeinek megóvásáról, illetve annak módozatáról gondosKÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXX KÖTKT. 9
