Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.
Irományszámok - 1896-857. Törvényjavaslat közérdekű öntöző csatornák létesitése tárgyában
62 857. szám. nem gondoskodnáuak, vagy ha kötelezettségüket nem teljesítenék s a szükséges fentartási munkálatodat végre nem hajtanák. Első esetben a szükséges összeg felvételét s kivetését a földmívelésügyi minister hivatalból elrendelheti, s bár ezen rendelkezés ellen a társulat részére felszólalási jog biztosíttatik, az esetre, ha a mellett a minister megmarad, azt a társulat végrehajtani köteles, A második esetben a fenlartás elhanyagolásából a társulatra háromolható károsodás elkerülése érdekében feljogosittaük a földmívelésügyi minister, hogy a mennyiben a társulat a szükséges munkálatokat záros határidő alatt nem foganatosítaná, azokat a társulat terhére végrehajtathatja s az e czélból szükséges összegekből a társulatot terhelő hányadot az érdekeltekre, a társulat kötelékébe taitozó területeik arányában ki is vetheti. Minthogy azonban a tagok holdankénti hozzájárulása esetleg nem egyforma, gondoskodás történt egyúttal arról is, hogy ezen kényszerjárulék utólag megfelelően helyesbittessék. Ezen intézkedések különben azonosak a közérdekből fentartandó vizrendezö társulatokra vonatkozólag az 1885 : XXIII. t.-cz. 113. és 114. §-aiban foglalt rendelkezésekkel s természetes folyománya azon érdekeltségnek, a mely az állami hozzájárulás következtében fenforog. A 23. §. az alapitó és később belépő tagok teherviselését s idővel való változását szabályozza. A 24. §. az állam hozzájárulását rendezi azon évekre, a meddig ily társulatok saját jövedelmükből kiadásaikat fedezni nem tudják. Jelen indokolás bevezetésében említve volt, hogy alig képzelhető, hogy valamely öntöző-csatorna létesítésekor az összes vízmennyiséggel öntözhető terület egyszerre bejelentessék a társulás alapjául, s hogy a valószínűség a mellett szól-, hogy egy kisebb területmennyiség lesz az, melynek tulajdonosa a biztos eredmény tudatában a társulat megalakításában részt vesz, mig nagyobb része be fogja várni az eredményt és később fog csatlakozni. A társulat megalakulását lehetővé kell tehát tenni, még mielőtt az egész terület, melynek vizzel való ellátására valamely öntöző-csatorna megtervezve lett, az öntözésre kötelezőleg jelentkezett. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az öntözésre bejelentett területek tulajdonosai a beruházásokat, melyek nagyobb területekre vonatkoztatva lettek tervezve, saját erejükből teljesitik, vagy ha helyettök ezen terhet más valaki elvállalja. Az első esetben társulat egyáltalán nem lenne alakitható, mivel egyesek azon reményben, hogy a jövőben belépő tagok járulékaiból az előlegezett összegek megtérülhetnek, erre alig vállalkoznának, valamint alig remélhető, hogy pénzvállalatok a jövő koczkázatot az érdekeltség túlságos megterhelése nélkül elvállalnák, s igy nem marad más hátra, mint hogy az évi költségek azon hányadát, a mely a társulat alakulásakor részes érdekeltségre nem irható, illetőleg a mely hányadot az összköltségből a társulati tagok magukra vállalni nem hajlandók, az állam viselje mindaddig, mig új tagok nem jelentkeznek, s ezen terhek rájuk át nem háríthatók. Ezen szükségszerűségre van alapítva az állami hozzájárulás és annak mértéke. Önként értetődik, hogy ezen elv alkalmazásánál gondoskodni kell, hogy megjelöltessék azon pont, a melynél az állami hozzájárulás kezdődik. E részben a javaslat 5. §-a intézkedik. Összevetve a most idézett szakasz azon rendelkezését, hogy a társulati tagok a társulati évi terhek legkevesebb felének viselésére kell, hogy vállalkozzanak, s a 24. §. azon intézkedéseit, hogy a társulati területek után befolyt járulékokból s a társulat egyéb jövedelmeiből nem fedezhető évi költségeket az állam viseli, azt látjuk, hogy e megosztás szerint már a
