Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-857. Törvényjavaslat közérdekű öntöző csatornák létesitése tárgyában

857. szám. 53 — legyen az mezőgazdasági vagy ipari — vízdíjat fizetnek, a mely helyes kezelés mellett a csatorna fentartási és kezelési költségén felül a legjobb esetben a befektetés kamatjának megtérítéséig terjedhet, míg a befektetett tőke törlesztésére számot vetni nem kell, mert az öntöző csatornának állandó jó karban tartása mellett annak állaga nem változik. Természetes, hogy a csatorna létesítés után következő első években a vízdíjakból befolyó összeg a fentartási, kezelési költséget és a befektetés kamatját fedezni nem fogja, mert a dolog természeténél fogva az öntözővíznek igénybevétele a birtokosok részéről csak lassanként, fokozatosan történik; ha a vízdíjakat magasan állapítják meg, az öntözések terjedése lassan halad előre, ha a vízdíjak alacsonyabbak, a jövedelmezőség csökken, de az öntözések jobban terjednek; de bármint a

1 akutjának a viszonyok, előrelátható, hogy ha az öntöző csatornákat az állam létesiti, a létesítés után első években az állam kell, hogy pótolja a vízdíjakból befolyó összeget meghaladó kiadásokat. Az állami kezelés tagadhatatlanul nehézkes és ezért bizonyos, hogy az államtól hozott nagyobb pénzáldozatok daczára az öntözők érdekei a nap-nap mellett változó igényekkel szemben, melyek a viz mennyisége, elosztása stb. tekintetében 'felmerülnek, alig fognának kielégíttetni, mert az állami kezelés kötve van formákhoz és oly szoros kerethez, mely az öntözési munkálatok természetével össze nem egyeztethető. Nyerészkedésre alakult részvénytársaságok a csatornába befektetett tőke amortisatiójától el nem tekinthetnének, ily társaságok létesítése esetén a vízdíjaknak már azért is magasabbaknak kell lenni, mintha az állam létesiti a csatornákat. A magasabb vízdíjak az öntözések terjedését nehezítik, ezért ily vállalatoknál állami támogatás nélkül a működés első éveiben a hiány annál nagyobb kell, hogy legyen, minél lasabban halad az öntözések terjedése. Ily társaságok léte állami támogatás nélkül csak úgy képzelhető, ha a csatornán a víznek oly kiterjedt ipari használata van biztosítva, a mely a vállalat pénzügyi prosperálását már elejétől biztosítja; de ebben az esetben félő, hogy az öntözés terjesztése csorbát fogna szenvedni, mert emennek terjedése az ipari vállalatoktól fogja esetleg a vizet és így a részvénytársaságtól a biztos jövedelmező alapot elvonni. Nem sokat változik a helyzet, ha az állam segélyezi az ily nyerészkedésre alapított társaságot, vagy az által, hogy a befektetett tőkének egy bizonyos százalékos kamatozását biztosítja, vagy hogy azt egy bizonyos állandó segélyben részesiti, mert mindkét esetben a kezelési hiányt fedezi ugyan az állam, de a birtokosok egy nyerészkedésre alapított társaságnak lesznek kiszolgáltatva, a melynek bizonyára első czélja részvényesei érdekének kielégítése és másodsorban az öntöző vizet használó birtokosoknak mindenkor legolcsóbb kiszolgálása, a miből természetszerűleg az öntözők és a társaság közti súrlódások fognak kifejlődni, a melyek végeredményben az öntözés terjedésének rovására a viziművek elhanyagolásával, sőt a részvénytársaságok bukásával végződnek. Számos külföldi példa Spanyolországban, Olaszországban és Francziaországban igazolja ezt, különösen Spanyolországban, a hol még a jelentékeny állami segély sem volt képes az ily vállalatokon és az ezekkel egybekötött öntözések ügyén segíteni. A.z öntöző csatornák és művek létesítésére legbiztosabb alapúi kínálkozik, ha azok maguk az érdekeltek Kezébe tétetnek le autonóm működéssel felruházott társulatok alakjában, és legbiztosabb alapnak ígérkezik ez különösen hazánkban a hol az ármentesitések, lecsapolások és belvizlevezetések terén az érdekeltek autonóm közreműködése mellett a munkálatokat oly erővel és mértékben indították meg és végezték be, a mely közönségünknek reátermettségét fényesen igazolja, és amely az ez alapon meginduló öntözési társulatok sikerét már előre biztosítja. Ily társulatok működése a legolcsóbb is, mert az érdekeltek köréből választott elnök és választmány vezeti, és évi fizetés nélkül végzi a társulat teendőit; intézkedésük közvetetlen és gyors lehet, mert kevés formalitáshoz kötve rendelhetik el a szükséges munkálatok végrehajtását, változtathatják meg a rendelkezéseket és mindezek felett saját érdekeiktől sarkalva,