Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.
Irományszámok - 1896-857. Törvényjavaslat közérdekű öntöző csatornák létesitése tárgyában
50 857. szám. 15—16.000 holdra az a terület, a melyen ma az öntözés technikai berendezés alapul vételével s jó kezeléssel tényleg gyakoroltatik. A kulturmérnökség által létesitett öntözéseknél a kat. holdankénti terméseredmény 35—50, sőt 60 métermázsára is emelkedik, más esetben azonban 10 métermázsára is leszáll a szerint, a mint jól vagy rosszul kezelik, trágyázzák és idejében látják-e el vizzel az öntözésre berendezett rétet, vagy sem. De összehasonlítva hazánk legkülönbözőbb vidékein jól kezelt, öntözött réteken elért terméseredményeket, bebizonyitottnak tekinthető, hogy rét területeken 30—40 q. szénatermés könnyen elérhető, a mely mennyiség jó trágyázással még fokozható. Ezen emiitett öntözések elszórtan, leginkább a Dunántúl és hazánk északi részében a Kárpátok nyúlványainak tövében létesültek; legkevesebb esik belőlük az Alföldre, a hol pedig klimaticus viszonyaink között a fűféléknek, réteknek okszerű művelése öntözés nélkül sikeresen alig képzelhető, mert csapadékszegény alföldünk a fűféléknek szükséges nedvességet és ezzel a talajban felhalmozott tápanyagnak feloldását nem biztosítja. A nedvesítő öntözésnél ugyanis az öntöző viznek kétféle rendeltetése van; nevezetesen a viz a nedvesítés mellett a talajban tározott anyagokat is feloldja s a növényzet gyökerei által felszívható alakba hozza; ez az oka annak, hogy nyáron az öntöző viz kettős módon fokozza a termés növekedését. De ez egyúttal oka annak is, hogy nyári nedvesítő öntözésnél, ha nem gondoskodunk egyúttal arról is, hogy a fokozott terméssel a talajban tározott tápanyagból elvont táplálék trágyázással a fokozott termelés igényeihez képest pótolva fentartassék, a terméshozam öntözés mellett is idővel csökkenni fog, mint ez, sajnos, számos öntözésünknél ezen okra visszavezethetőleg előfordul. A trágyázást részben vagy egészben pótolhatjuk a folyók, patakok iszapjával, hordalékával, ha a vizet olyankor, a mikor az iszapos viz a réten kárt nem tesz, tehát őszszel, tavaszszal a rétekre vezetjük, a mikor a folyók nagy mennyiségben lebegtetik vizökben a vízgyűjtő területükről lesodort s az ártéri réteket jellemző buja tenyészetet, biztosító tápanyagot. A mi klimaticus viszonyaink mellett öntözés nélkül ugyan gazdálkodni lehet, de az okszerű állattenyésztésre alapított gazdálkodás az öntözést megköveteli különösen alföldünkön, a mely csapadékban a legszegényebb. De itt is általában az ősziek az öntözést meg nem kívánják és nagyban és egészben, a kerti veteményektől eltekintve, csakis a tavasziaknak s ezek között a kapásnövényeknek, de első sorban a fűféléknek, a réteknek és takarmánynövényeknek öntözéséről lehet szó, és a mikor hazánkban a nagyban való öntözést veszszük tervbe, ezek öntözéséről kell gondoskodnunk. Az öntözéssel való gazdálkodás tényezőit a talaj- és öntöző viz minősége és a viz bősége képezik. Az első kettőt illetőleg a viszonyok hazánkban kedvezők, de nem kielégítők a harmadik, a vizbőség tekintetében, mert nyáron folyóink vize nagyon elapad. A Duna völgyében úgy a vizbőség, mint az öntözésnél számbajövő esés tekintetében aránylag még jobb . a helyzet, mint a Tisza völgyében. Nevezetesen a Duna mellett a Vág, a Garam, a Rába, kivált pedig a Mura és Dráva jelentékeny víztömeggel rendelkeznek öntöző csatornák számára; de elegendő esés is áll rendelkezésre, hogy a csurgalék vizeket szabadon, nagyobb nehézség nélkül elvezessük; azonban még itt is igen messze állunk a felsőolaszországi vizbőség és esési viszonyoktól. Kedvezőtlenebbek azonban a viszonyok úgy a vizbőség, mint az esés tekintetében a Tisza vízgyűjtőjében. A Tisza és mellékfolyóinak kis vízmennyisége másodperczenként mintegy 200 m 3-t tesz ki, a melylyel, ha a hajózás követelményeitől eltekinthetnénk, a legjobb esetben 4—500.000 holdat lehetne rendszeres öntözésben részesíteni. Ennél természetesen tetemesen kevesebbet, ha a hajózásnak érdekein csorbát ejtenünk nem szabad.
