Képviselőházi irományok, 1896. XXX. kötet • 855-882., CCCXIX-CCCXXIX. sz.

Irományszámok - 1896-858. Törvényjavaslat a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról

94 858. szám. A 35. §. az adómentességet, továbbá a bélyeg- és illetékmentesség s a vitelbérmentesség kiváltságát állapitja meg, mely egyik módja az állami támogatásnak. 36. §. A Gazdasági Munkás-Segélypénztár számadásainak elkészítésére s megvizsgálására a 36. §. foglal magában intézkedéseket, melyek a teljes nyilvánosságot biztosítják. Továbbá a pénztár jövedelméből díjtartalék és külön tartalékalapok képzését rendeli el. E külön tartalékalapok nemcsak az intézmény pénzügyi biztonságát fogják biztosítani, —hanem mert ez alapokat rendeltetésüktől elvonni semmi czímen se lehet — alapul fognak ezek szolgálni oly tőkegyűjtésre, mely az intézmény most elvállalt kötelezettségein felül annak idején meg fogja adni az anyagi lehetőséget arra, hogy a ma kis keretekben kezdeményezett intézményt a munkásosztály jóvoltára fejleszthessük. Ez szolgálhat azoknak megnyugtatására, a kik a segélyeknek magasabb tételben való megállapítását már ma kívánatosnak tartanák, vagy a kik a biztosítást már ma kötelezőnek óhajtanák kimondani, vagy a kik az intézményt kiterjeszteni óhajtanák a betegsegélyezésre. Nem szenved kétséget, hogy bizonyos tekintetben lehetséges volna nagyobb kedvezmények megállapítási már ma is : azt hiszem azonban ily fontos intézménynél a legelső kellék az, hogy a legóvatosabb számitások alapján induljunk el s mindig a legrosszabb esélyeket vegyük számba. Fejleszteni az intézményt, — a kedvezményeket emelni mindig lehet, de ha merész feltevések alapján indulva el elmulasztjuk a köteles óvatosságot: az egész intézményt koczkára tennők, holott a legreálisabb alapokat fektetve le, annak fejlődésképességét biztosítjuk. A tartalékalap vagyona első sorban a központi hitelszövetkezet kötvényeibe helyezendő el. Ez intézkedés a szövetkezeti mozgalom táplálását eredményezi s mint ilyen, azt hiszem, a legjobb összhangban van az új intézmény irányával s rendeltetésével. Az V. fejezet vegyes intézkedéseket tartalmaz. 37. §. A gazdasági munkások, ha az 1891. évi XIV. t.-cz.-ben megjelölt ipari vállalatoknál dolgoznak, kötelesek a betegsegélyző pénztárba tagul belépni. Az 1891 : XIV. t.-cz.-nek ezt a rendelkezését nem kívánom érinteni, mert ha azon gazd tsági munkások, a kik a Munkás-Segélypénztárnak tagjai, e kötelezettség alól felmentetnének, egyfelől a betegsegélyző pénztárak intézménye szenvedne hátrányt, másfelől igen sok kijátszásra nyílnék mód és alkalom. Viszont pedig, a mennyiben a gyógykezeltetés mind a két intézmény részéről nem teljesíthető, a munkásnak csak arra lehet igénye, hogy a Munkás-Segélypénztár is megfizesse neki a biztosított segélyösszeget. 38. §. A 38. §. a pénztár pénzügyi érdekét kívánja biztosítani, a nélkül azonban, hogy az országos betegápolási alapot külön megterheltetésnek tenné ki, mert hiszen ha a segélypénztár nem létesíttetnék, az 1898 : XXI. t.-cz. szerint létesitett alapnak különben is terhe volna a vagyontalan munkások kórházi gyógykezelésének költsége. A 39. §. azon feltevésben, hogy a gazdasági cselédek tagsági díját nem egy helyen, legalább részben, maga a gazda fogja fizetni, a tagsági könyv visszatartása, illetve kiadása tekintetében tartalmaz intézkedést. A javaslat szerint a gazda semmi körülmények között sem jogosult a tagkönyvet visszatartani. Ha a díjakat a bérbe való betudással fizette, természetes, hogy nincsen joga a tagkönyvet például valamely követelése fejében visszatartani, mert a visszatartás által a cselédnek kárt okozhat, miután az e miatt esetleg egész befizetését és tagsági jogát is elvesztheti. De ha a tagdíjakat a bérbe való betudás nélkül fizette, akkor sem birhat a visszatartás jogával, mert a cselédnek ezzel több kárt okozhat, mint a mennyi a befizetés értéke volt; a cseléd ugyanis ez esetben elvesztené azokat az esztendőket, melyekben talán maga is fizette volna a tagdíjat, ha jó szolgálataiért a gazda nem jutalmazta volna. Nehogy azonban a gazda jóindulatával érdemetlenek visszaéljenek, kimondatik, hogy a ki öt évet sem töltött egyazon gazdánál, csak az esetben igényelheti a tagkönyv kiadását, ha a befizetéseket megtéríti. A befizetett összegeket a gazdának a pénztár nem téríti vissza, de joga van a gazdának azt a kilépett cselédtől behajtani.