Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.

Irományszámok - 1896-774. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1900. évi állami költségvetésről

192 774. szám. • egyensúlyát megzavarni, ha a törvényhozás erős elhatározással őrködik a felett, hogy a közös kiadások teherviselési képességünknek megfelelő határok közt maradjanak és ha a belső szükségletek megállapításánál és az állami feladatok körének kiterjesztésénél is a helyes sorrendet felállítani és következetesen megtartani tudjuk. Mert az államnak kiadási terhei már a természetes fejlődés következtében is folyton emelkedőben vannak, tekintet nélkül arra, vájjon az általános közgazdasági helyzet emelkedő avagy visszaeső irányzatot követ. Ez az emelkedés pedig csak részben vezethető vissza a közösügyi kiadásokra, a melyek mindig súlyosan nehezedtek ugyan az országra, de melyeknek emelkedési aránya mégis csekélyebb annál, a melyben belső kiadásaink némely kategóriái felszökkentek. A törvényhozásnak feladata lesz tehát, őrködni ugy az egyik, mint a másik irányban, hogy csak a valóban elutasithatatlan alkotások által megokolt költségemelkedéseknek hely adassék. Ennek a feladatnak teljesítése mellett is a viszonyoknak ereje, valamint állami intézményeinknek és közgazdasági szervezetünknek számos hézaga mindinkább szaporítani fogják azokat a terheket, melyeket az állam magától elutasítani nem képes. Ép azért kötelessége a költségvetés előzetes tárgyalására hivatott bizottságnak számot adni minden jelenségről és ráutalni minden symptomára, a mely a költségvetés jövendő fejlődésére befolyással lehet. Ilyen symptomának tekintjük egyebek között a személyi természetű kiadásoknak állandó és tetemes emelkedését. Ez pedig oly jelenség, a melyet nemcsak pénzügyi, hanem társadalompolitikai szempontból is különös figyelemre kell méltatni különösen arra való tekintettel, hogy mindezek az emelkedések oly időben következtek be, a mikor a közigazgatás államosítását még csak meg sem közelitettük és a mikor, az igazságügyet kivéve, semmiféle terén az állami tevékenységnek alapvető reform nem történik, hanem csakis a folyó administratio helyes intézésére szorítkozunk. Annál inkább hívja fel az itt jelzett körülmény úgy a törvényhozásnak, mint a kormánynak figyelmét, mivel a polgári tisztviselők fizetésének újabb rendezése a jövőnek marad fentartva. Ezt az újabb rendezést — különösen a közös hadsereg és a honvédség tiszti karának fizetésfelemelése után — meggyőződéssel sorozzuk azon feladatok közé, melyek közel jövőben a kormánynak sürgős gondját kell, hogy tegyék. Ezért a kormányelnöknek ily értelmű kijelentését teljes rokonérzéssel fogadtuk. De nem tehettük, hogy ebből az alkalomból ne utaljunk a hivatalok és a hivatalos eljárások nagymérvű elszaporodására is, a melynek megszorítása úgy az államkincstárnak, mint az adózó polgároknak és maguknak a tisztviselőknek érdeke. Egy további jelenség, a melyre már előző jelentéseinkben is több ízben utaltunk, az, hogy az évközben megalkotott törvények bizonyos új vagy emelkedő kiadásokat involválnak, a melyek a költségvetés előkészítése alkalmával még csak bírálat tárgyává sem tehetők, mert törvényesen elvállalt kötelezettségekről lévén szó, azoknak teljesítése (és az elvállalt mértékben való teljesítése) többé sem a kormánynak, sem a bizottságnak megítélésétől nem függ. Az itt jelzett körülmény némi választ foglal magában arra a gyakran vitatott controverziára nézve, vájjon helyes-e az az eljárás, melyet körülbelül egy évtized óta követünk és melynél fogva a bevételi előirányzat mögötte szokott maradni nemcsak a rendes körülmények között várható eredményeknek, hanem az előző évek zárószámadási adatainak is? Ezt az eljárást magában véve is mindaddig megokoltnak tartjuk, míg a valutaactió teljesen befejezve nincs. De ettől eltekintve, állandó tapasztalásunk bizonyítja, hogy ily tartózkodás nélkül felette nehéz volna a törvényhozás által alkotott némely új törvényeknek eleget tenni. Ez idén szintén ezeknek a csöndes reserváknak igénybevétele mellett vált lehetségessé, hogy a közösügyi és