Képviselőházi irományok, 1896. XXVII. kötet • 761-787 CCLXVII-CCLXXXIX sz.
Irományszámok - 1896-774. A pénzügyi bizottság általános jelentése az 1900. évi állami költségvetésről
774. szám. 193 azokból folyó kiadások utólagosan felmerült több-költségére némely bevételi tételeknek felemelése utján megfelelő fedezet állt rendelkezésünkre. Mindezek világosan mutatják, hogy rendes körülmények között is igen nagy mértékben emelkednek az állammal szemben támasztott, jogosaknak mondható igények. Ez a tény pedig természetszerűen ráirányítja figyelmünket az általános pénzügyi és közgazdasági helyzetre, a mely annál inkább nehezedik az országra, mivel az előzően európaszerte uralkodott gazdasági lendületnek hatását Magyarország csakis egyes jelenségekben és a hitel némely formájának könnyebbségében élvezte. Ritkán tapasztaltuk országunk tőkeerejének elégtelenségét annyira, mint ebben az időben, mikor az európai kamatláb emelkedő irányzata mezőgazdaságunkban bizonyos stagnácziót, ipari életünkben pedig számos helyütt észrevehető visszaesést előidézett, daczára annak, hogy az utolsó években Magyarországon nem találkoztunk az egészségtelen vagy túlságos gazdasági terjeszkedésnek jeleivel. Nincsen is — és ezt különösen hangsúlyozni kívánjuk — közgazdaságunkban nyoma a válságnak; de találkozunk olyan pangással, a mely a kormánynak és törvényhozásnak tevékeny gondoskodását felhívja, mert az állam pénzügyi forrásaiban is elkerülhetetlen volna annak visszahatása, ha nem sikerülne a társadalomnak vagyonforrásait szaporítani és kereseti viszonyain lendíteni. Tárgyalásaink során a kormányelnök bejelentette, hogy a kormánynak szándéka a fővárosban bizonyos közmunkákat, a melyek egyébként is szükségeseknek voltak elismerve, már közelebb végrehajtatni. Időközben több ily értelmű javaslat lett a képviselőházban bemutatva, sőt ezeknek a javaslatoknak egynémelyike törvényerőre is emelkedett már. Ezek az intézkedések helyeslésünkkel találkoznak ugyan, de nem tekintjük azért még kimeri tettnek az államnak oda irányuló actióját, hogy a gazdasági életnek újabb és erősebb impulzusokkal szolgáljon. A közvetetlen előttünk levő feladatok sorából különös súlyt helyezünk a valutaügynek erélyes továbbvitelére. Ennek előfeltételei a magyar törvényhozás részéről meg lettek alkotva és a megfelelő intézkedések immár Ausztriában is biztosítva vannak. A valuta rendezésére és a készpénzfizetések felvételére szolgáló munkának nagy része ezután az osztrák-magyar bankra hárul, a melynek új szervezete befejezettnek mondható. A törvény megadja a kormánynak a módot arra, hogy a valutaactiónak elöbbrevitelére és befejezésére befolyását hathatósan érvényesítse és az ország elvárhatja, hogy ezen törvényadta jogával teljes mértékben élni is fog. Fordulópontot jelent a mostani költségvetés abban a tekintetben, hogy fogyasztási adóink reformja végre befejezve van. Különösen Ausztriához való viszonyunknak volt következménye, hogy az utolsó években fogyasztási adórendszerünk egyes részei sokkal sűrűbben módosultak, mint az akár a közönségnek, akár az érdekelt iparágaknak érdekében kívánatos lett volna. Ez az átalakulás most be lévén fejezve, remélhetőleg hosszabb időre nem fog megbolygattatni a fennálló helyzet. Mert még a terhesebb adórendszer is könnyebben elviselhető, mint az adórendszernek sűrű módosulása, mely a kereskedelemben a bizonytalanságot, az ellenőrzésben sokszor a zaklatásra való hajlamot és az iparban az új befektetésektől való idegenkedést előidézi. Előtérbe lép azonban most már egyenes adóink reformjának eszméje. A pénzügyminister a tervezett reformnak irányáról a képviselőház előtt nyilatkozott és egyúttal az összes statisztikai anyagot nyilvánosságra bocsátotta. A képviselőház és a közvélemény tehát képes lesz ezt a problémát tisztázni addig az időpontig, mikor nagyobb megrázkódtatás nélkül és a feltétlenül szükséges állami jövedelmek visszaesésének koczkázata nélkül ez az egész gazdasági társadalmat mélyen érintő reform kezdeményezhető lesz. Megelégedéssel utalunk arra, hogy a kir. kormány kezelése alatt lévő alapoknak és alapítványoknak kérdése, a melyről előző jelentéseinkben több izben megemlékeztünk, ujabban KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXVII. KÖTET. 25
