Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.

Irományszámok - 1896-759. A pénzügyi bizottság jelentése a kormányelnök által benyujtott ily czímű törvényjavaslat tárgyában: "Törvényjavaslat arról, a melyben a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvényczikkben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak."

358 759. szám. ház részéről korábban elfogadott törvények a köztünk és Ausztria között e részben évek hosz szú sora óta függő kérdéseket oly módon oldották meg, mely országunk kétségbevonhatatlan jogainak és a való helyzetnek megfelel. A javaslatnak 2. §-a fentartja az eddigi állapotot abban a tekintetben, hogy mindaddig, mig a magyar korona országai és Ausztria között a közösség a vámügyekben fennáll, a vámjövedék tiszta jövedelme mindenekelőtt a közösügyi szükségletek fedezésére forditandó. Mivel a múltnak tapasztalatai ennek az eljárásnak kielégitő voltát igazolják, ez ellen nem emeltünk kifogást. . " Beható tanácskozásaink tárgya természetesen legelső sorban a hozzájárulási arány számbeli megállapitása volt. A javaslat értelmében a magyar korona országainak hozzájárulása (a volt határőrvidéki külön járulék betudásával) 3 %-kal felemeltetvén, összesen 34-4 %-ot fogna kitenni. Az országgyűlés által kiküldött magyar országos bizottságok négy éven át több rendbeli megszakítással tárgyalták a hozzájárulási arány kérdését az e végből kiküldött osztrák quota-bizottságokkal. Ismeretes, hogy az osztrák bizottság eredetileg ahhoz a számitási alaphoz ragaszkodott, mely a népesség arányán épült fel és a mely ennél fogva oly quotát eredményezett, melyet a magyar bizottság még csak vitathatónak sem ismert el. Terjedelmes üzenetváltások után (melyeknek túlnyomó része a múlt országgyűlés irományaiban foglaltatik) az osztrák bizottság a népesedési aránynak mint számitási alapnak elejtésére ráállt. Mindamellett ezután sem történt a két bizottság között számottevő közeledés, egyszerűen abból az okból, mert mindkét fél által elfogadható számitási alap nem létezett, valamint hogy ilyen alapnak megszerkesztése a legtöbbet vitatott és legnehezebben megoldható problémák közé tartozik. Épen ezért a magyar quőtabizottság helyén valónak látta továbbra is ragaszkodni ahhoz a mondhatni traditionális magyar számitási alaphoz, melyet különösen az 1887-iki quőtabizottság tárgyalásai kidomborítottak és melyet jobbnak és megbízhatóbbnak hiányában aránylag legigazságosabbnak talált. Ezen methodus szerint a quótaszámitás alapját teszi egy tiz éves cziklus egyenes és közvetett adóinak bruttó összege, melyből az átfutó tételek, valamint az egyoldalúan létesített adók előzetesen levonattak. Természetes, hogy ez a magyar részről construált számitási alap osztrák részről számos és érdemleges kifogással és ellenvetéssel találkozott abban az irányban, hogy a két fél közül mindegyik a maga számításába mit tartozzék felvenni és mely tételeket legyen jogosítva a számításból kihagyni. Osztrák részről ezt a javaslatot egyébként soha el nem fogadták, különösen az okból, mert egyebek között a földtehermentesitési járuléknak egész összegében való kihagyását, valamint az italmérési illeték és adónak kihasitását kifogásolták. Nem fogadták el továbbá, hogy az általános jövedelmi pótadő, valamint a régebben fenállott belfogyasztási adók a magyar számításból kihagyassanak. , A quota-bizottság jelentése előadja azokat az okokat, melyeknél fogva az ezután következő tárgyalásoknak során a nevezett bizottság nem utasította el magától valamely kompromisszumnak gondolatát. Saját magatartására nézve azonban ekkor is állandóan iránytadó volt az 1887-iki számadási alap, melynek adatai az 1896—-97-iki zárszámadási adatokkal kiegészíttetvén, egy 33'84°/o-os magyar hozzájárulási arányt igazoltak. Ebből kiindulva a magyar bizottság, a jelentésében és üzeneteiben kifejtett pénzügyi motívumokon felül, mérlegelte az általános közgazdasági helyzetet is, valamint azt az alkotmányjogi motívumot, mely szerint mindenek felett kívánatos, hogy a megegyezés a két törvényhozás kiküldött bizottságainak egyetértő előterjesztése álapján, még pedig nem egy évre, hanem az éveknek bizonyos sorára jöjjön létre. A két bizottság végül — miután az osztrák bizottság a maga álláspontját annyira módosította, hogy a megegyezés lehetőségére komoly kilátás nyilt, — a kiegyezési törvénynek megfelelően kölcsönös alku utján 34*4°/o-os magyar quotaszámban egyezett meg. Ezen megállapodás^ folytán a magyar quőtabizottság négy pontban foglalta össze jelentését, melyet a kormányhoz beterjesztett. A kormány^