Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.
Irományszámok - 1896-759. A pénzügyi bizottság jelentése a kormányelnök által benyujtott ily czímű törvényjavaslat tárgyában: "Törvényjavaslat arról, a melyben a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvényczikkben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak."
759 szám. S59 ezt a négy pontot a jelen törvényjavaslat alakjában mutatta be a képviselőháznak, mely a javaslatot a pénzügyi bizottsághoz utasította ',., Részünkről a legkomolyabban mérlegeltük azt a súlyos pénzbeli megterheltetést, mely az országra a quótának 3°/o-kal való felemeléséből hárul. Különösen nyomasztónak láttuk ezt a megterheltetést tekintettel arra, hogy Magyarország mezőgazdaságában ép úgy, mint az ipar és vállalkozás terén az utolsó évek alatt a mostoha általános gazdasági viszonyok következtében, melyeket még complikáltak a két állam között éleseri vitatott pénzügyi kérdéseknek egész sorozata, nem volt tapasztalható a kívánatos előrehaladás. Egyébként is minden újabb megterheltetés kétszeres súlylyal nehezedik oly országra, a melyben a tőkegyűjtés felette nehéz és mely kénytelen polgárainak .adózó képességét nagy mértékben megfesziteni egyrészt azért, hogy államháztartásának egyensúlyát és szilárd rendjét minden körülmények között feltétlenül biztosítsa, másrészt azért, hogy intézményeit polgárai szükségleteinek és a kornak színvonalára felemelhesse. Mindamellett alapos és lelkiismeretes vizsgálat után magunkévá tettük a quótabizottság számításait és következtetéseit és elfogadtuk a kormánynak ezeken alapuló javaslatát. Midőn ezt tettük, felelősségünk teljes tudatában komolyan mérlegeltük azokat a nagy szempontokat, a melyek ugy az államgazdaság, mint a nemzetgazdaság érdekében sürgették, hogy a monarchia két állama közt függő kérdések elintéztessenek és hogy parlamentáris utón intéztessenek el. Kötelességszerűen az államháztartás szempontjából vettük különösen bírálat alá ; a quótaügy javasolt megoldását. A kormány szóbeli előterjesztéseiből, valamint saját számításainkból azt a megnyugvást merítettük, hogy számbavéve a kiegyezésnek és a kiegyezéssel egyidejűleg rendezett egyéb ügyeknek financziális eredményét, számbavéve továbbá, hogy^az átutalási eljárás folytán Magyarország teljes birtokába lép azoknak az összegeknek, melyek kincstárát a fogyasztási adók czímén megilletik és hogy a kiviteli jutalmak rendezése következtében nagyobb összegekkel nem lesz jövőre megterhelve, mint a melyek a magyar kivitelnek megfelelnek, végül pedig, hogy a kiegyezéssel egyidejűleg történt más egyezmények következtében is Magyarország államkincstára az őt megillető jövedelmeket ezután teljes mértékben élvezni fogja: az államháztartási egyensúly megzavarásától tartanunk ez okból nem kell és hogy — a quótát beleértve — a kiegyezésnek teljes mérlege reánk hátránynyal záródni nem fog. Ha tehát a közös kiadásoknak főösszege jövőre szertelenül nem emeltetik — minek meggátlása mindig a törvényhozástól függ — bizton elvárható, hogy a javasolt megegyezés államháztartásunk mérlegét megzavarni nem fogja. Ebből merítjük azt a reményt is, hogy midőn a köztünk és Ausztria között fenforgó pénzügyi kérdések közül a legutolsó most parlamentáris utón rendeztetik, egyúttal hosszabb időre letűnnek azok a súrlódások és a nyomukban járó izgalmak, melyek a két állam közgazdasági viszonyait eddig sajnos módon befolyásolták. Reméljük, hogy ezután közgazdaságunk hosszabb ideig zavartalanul fejlődhetik és hogy ezen idő alatt képesek leszünk népünk keresetforrásait szaporítani és a régieket intensivebb módon fejleszteni. Számítunk rá, hogy lehetséges lesz ezen időszak alatt a valutarendezést is és a vele kapcsolatos műveleteket zavartalanul végrehajtani. Ezeknek a műveleteknek előfeltételei a kiegyezési törvényekben biztosítva lettek, részünkről pedig minden alkalommal és így ezúttal is, nyomatékosan kívánjuk hangsúlyozni ezeknek alapvető jelentőségét. A pénzügyi bizottság tárgyalásai során az az aggály merült fel, mintha a törvényjavaslat utolsó szakaszában foglalt az a feltétel, hogy a jelen törvény csak arra az esetre lép életbe, ha a megfelelő határozatok Ausztriában is törvényerőre emelkednek, akkép is értelmezhető volna, hogy a megfelelő határozatok a birodalmi képviseletről szóló 1867-iki törvény 14. szakasza alapján kibocsátandó császári rendelettel nyerhetnek Ausztriában törvényerőt. Erre nézve tudomásul vettük a kormányelnöknek azt a kijelentését, hogy a törvényjavaslat kérdéses szakaszában kifejezetten hivatkozás történik az 1867. évi XII. törvényczikk
