Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.

Irományszámok - 1896-734. A közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulási aránynak ujból megállapitására 1899-ben kiküldött magyar országos bizottság irományai

202 734. szám — a törvény e tekintetben részletes intézkedéseket nem tartalmazván — csakis mint aránylag legjobb hozatott javaslatba és hogy némely bevételi tételek tekintetbe vételénél, levonásánál, vagy le nem vonásánál csakugyan nézeteltérések foroghatnak fenn, úgy hogy a kérdést némely tételek számítására nézve absolut szabatossággal eldönteni alig lehet. Mindezeknél fogva a magyar országos bizottság, miként előbbi években, úgy most is hajlandó volna a számításának egyik vagy másik tétele ellen netalán felhozható kifogásokat megvitatás tárgyává tenni és e tekintetben az osztrák bizottságnak minden méltányos kívánságát kellő figyelembe venni. A magyar országos bizottságnak fentemiitett négy követelése közül az első három osztrák részről komolyabb ellenmondásra nem találván, a vita a két hetes albizottság ezen, valamint az azt követő értekezleteiben csakis a negyedik pont, t. i. .az arányszám meghatározása körül forgott. Minthogy a számítás elvi alapjára nézve, miként évek hosszú során át, úgy most is a két bizottság közt áthidalhatlan nézetellentét nyilvánult, mindkét részről abban történt megállapodás, hogy az elvi vita mellőzésével tétessék kísérlet oly arányszám megállapítására, mely habár nem felel meg teljesen akár az egyik, akár a másik bizottság kívánságainak, mégis mindkettő részéről elfogadhatónak mutatkozik, főleg azon rendkívül fontos oknál fogva, hogy ha a kvótára nézve a két bizottság közt megegyezés jönne létre, ezáltal elhárittatnék a korona döntésének szüksége, mely mindkét részről mindenkor alkotmányos szempontból sajnálatos megoldásnak lett tekintve, a kvóta maga pedig — ha a bizottságok, illetőleg a parlamentek meg tudnak egyezni — tiz évre volna megállapítható, és igy nem újulnának meg évről évre azon küzdelmek, melyek úgy a monarchia népeinek nyugalmára, mint annak tekintélyére nézve egyaránt hátrányosak. Az imént emiitett szempontok az osztrák hetes albizottság részéről is kellő méltánylásra találtak ugyan, mindazáltal az osztrák bizottság ily fix arányszám javaslatba hozatalára nem volt hajlandó, hanem igenis arra, hogy az általa megjelölt két végpont, tudniillik 38 és 32 közt indulnának meg a tárgyalások, melyeknek folyamán az osztrák bizottság kész volna a 38°/o-ról ugyanoly arányban lemenni, a mennyivel a magyar bizottság a 32°/o-nál felébb menni hajlandó. Ezen indítványt azonban viszont a magyar országos bizottság nem tartotta elfogadhatónak, megjegyezvén, hogy mindenekelőtt a magyar kiindulási pont nem lehetne 32, mert ezen számban már benn foglaltatik azon 0'6%-nyi felemelés, melyet a tavalyi magyar országos bizottság engedélyezni akart, hanem csak azon 31-4°/o, mely a jelenlegi törvényes állapotot képezi. A mi pedig az osztrák részről megjelölt másik végpontot, a 38°/o-ot, illeti, ez teljesen önkény szerű ós a magyar bizottság részéről ismételten tévesnek kimutatott számításon alapszik és igy már jogi szempontból sem lehet egyenértékű a törvényen alapuló 31-4°/o-kal. Minthogy azonban az osztrák indítvány elfogadtatás esetén is gyakorlatilag a két végpont közt fekvő középszámra, t. i. 35%-ra vezetne, a hetes albizottság ezen számot tekinti az osztrák bizottság kiindulási pontjául és hajlandó ezzel szemben a maga részéről is általa elfogadhatónak vélt arányszámot javaslatba hozni. A mi már most ezen magyar részről teendő javaslatot illeti, a magyar országos bizottság nem zárkózhatott el azon tény elől, hogy 1887-ben az akkori magyar országos bizottság részéről a legnagyobb részletességgel meg lett jelölve oly számitási alap, mely a magyar felfogás szerint aránylag legjobban felelne meg mindkét állam teherviselési képességének. Ezen számitási alap akkoriban az osztrák bizottság részéről el nem fogadtatott ugyan, de el sem vettetett, hanem kimondatott, hogy »minden részletes számítástól eltekintve és a jövőre nézve minden praejudicium nélkül a legközelebbi tiz év tartamára a törvényesen fennálló állapot fentartandó.« A magyar országos bizottságnak e szerint el