Képviselőházi irományok, 1896. XXVI. kötet • 716-760 sz.
Irományszámok - 1896-734. A közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulási aránynak ujból megállapitására 1899-ben kiküldött magyar országos bizottság irományai
734. szám. 203 kellett készülve lenni arra, hogy az osztrák bizottság az ezen — annak idején magyar részről javaslatba hozott — számitási módra visszanyúl, melynek elfogadása részünkről nem volna megtagadható, mert nem volna a magyar bizottsághoz méltó, hogy oly számitási módozatot, mely épen magyar részről lett javaslatba hozva akkor, midőn a magyar érdek szempontjából kedvező eredményt szolgáltatott, ugyancsak magyar részről visszautasittassók, midőn a végeredmény reánk nézve kevésbé kedvező. Ez okból már 1898-ban is az akkori magyar országos bizottság az 1895 végóig terjedő adatok alapján ugyanezen módozat szerint megejtette a számitást, mely akkor Magyarországra nézve 33*3°/o-os kvótát eredményezett; ezen számitás után annál nagyobb megnyugvással lehetett részünkről a 32°/o-os kvótát javaslatba hozni. Azóta amaz adatok az 1896-iki és 1897-iki zárszámadások alapján ki lettek egészitve, ugy hogy a jelenlegi számitás alapjául az 1888—1897-ik évi adatok vétethettek. Ezen számitás, mely ezen jelentéshez csatolva van, Magyarországra nézve a 2°/o-os praecipuummal együtt SS's^/o kvótát eredményez. A magyar országos bizottság tehát, hogy az alkudozásra némi tér maradjon, nem ezen teljes számot, hanem csak 33°/o-ot hozott javaslatba az osztrák 35°/o-al szemben. Ekként a tárgyalások eleinte Bécsben, aztán Budapesten a 33 —35°/o közt mozogtak és azoknak folyamán a két bizottság közt csakugyan közeledés is törtónt, sőt a magyar bizottság a fentemiitett politikai okokból ós hogy a kvótának alkotmányos utón való megállapítása lehetővé váljék, hajlandó lett volna még az imént kimutatott 33 s4°/o-on is, habár nem jelentékeny összeggel, de mégis néhány tizeddel feljebb menni. Az osztrák bizottság azonban ámbár lépésenként 34-525°/o-ig leszállott, mégsem volt arra bírható, hogy a maga igényeit a magyar részről megjelölt határig t. i. 34-2ö°/o-ig leszállítsa, a magyar bizottság pedig saját felelősségének szempontjából az általa végsőnek jelzett tételen túl nem mehetett és így — megegyezés nem jővén létre — nem maradt egyéb hátra, mint a november 17 én tartott ülésben a tárgyalás sikertelenségét konstatálni, mely alkalommal mindkét bizottság a feletti sajnálkozásának adott kifejezést, hogy a kvótakérdéseknek bizottsági utón való megoldása ezúttal sem volt elérhető, kijelentvén egyszersmind mindkét bizottság, hogy mindazon számbeli javaslatok, melyek a tárgyalások folyamán akár az egyik, akár a másik részről tétettek, csakis azon esetre vonatkoztak, ha a bizottságok közötti egyetértés létre jő, a mi nem sikerülvén, ezen ajánlatok egytől-egyig érvényöket vesztették, meg nem történteknek tekintendők és a jövőre nézve semmi tekintetben praejudiciumot nem képezhetnek. Az ügynek ilyetén stádiumában előtérbe lépett a két kormánynak az 1867: XII. t.-cz. 19. §-ában kötelességükké tett befolyása, minek az az örvendetes eredménye volt, hogy az osztrák ministertanács elnöke már a tárgyalások félbeszakítása utáni harmadik napon arról értesíthette a magyar királyi ministerelnököt, miszerint az Osztrák bizottság hajlandó a tárgyalások fonalát újból felvenni ós a két bizottság legutóbbi ajánlatai közt fekvő arányszám alapján a megegyezés lótesitését megkisérleni, feltéve, hogy ez eszme a magyar országos bizottság részéről rokonszenves fogadtatásra talál. Az osztrák bizottság ezen határozatát a magyar kir. ministerelnök november 21-ón hozta a magyar országos bizottság tudomására és ezen bizottság — fontolóra vévén, hogy egyfelől pénzügyi szempontból alig számbavehető azon különbözet, mely a két bizottság utolsó javaslatait egymástól elválasztja, másfelől pedig újból megmérlegelvón azon nagy erkölcsi előnyt, mely lyel a kvótakérdósnek parlamenti utón való megoldása a monarchia mindkét államára nézve bir —• a maga részéről is késznek nyilatkozott a tárgyalások, folytatására ós felhatalmazta elnökét, hogy ezen határozatról az osztrák országos bizottság elnökét értesítvén, e bizottság tagjait Budapesten való megjelenésre meghívja. Az osztrák bizottság a 26*
