Képviselőházi irományok, 1896. XXIII. kötet • 640-674. sz.
Irományszámok - 1896-641. Törvényjavaslat, a vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről
641. szánt. 9 Ezen gazdasági állapot kétségtelen előnye Magyarország mezőgazdaságára nézve abban nyilvánul, hogy részére nagy és fokozódd felvételi képességű fogyasztási piaczot biztosit, melyen terményeit a külföldi verseny ellen való kellő védelem mellett állandóan értékesítheti. Ez az állapot tette lehetővé, hogy Magyarország immár nyersterményeinek legnagyobb részét a vámterületen belül értékesítheti és ennek következtében ebben a tekintetben a világpiaczok változó esélyeitől mind függetlenebbé vált. A szóban lévő állapot továbbá lehetővé teszi, hogy az ország egyéb termelési, jelesen ipari érdekei is kielégítést nyerjenek, mert a kormány meggyőződése szerint az egymás érdekeit kiegyenlítő forgalmi szabadság alapján is megtalálhatók és biztosithatók azon előfeltételek, a melyek segélyével Magyarország, habár lassúbb és gazdasági tényezőihez mért fokozatos fejlődéssel, de egyúttal biztosabb és kevesebb áldozatot igénylő módon egészséges ipart teremthet magának. Néni kívánok e helyütt ezen gazdasági helyzet előnyeinek és jelentőségének bővebb taglalásába bocsátkozni, hanem tisztelettel utalok azon fejtegetésekre és számszerű adatokra, melyek e részben a már idézett 388. számú törvényjavaslat indokolásában foglaltatnak. Midőn azonban a kormány a rendezésnek ezt a módját javaslatba hozza, legelső sorban szem előtt tartotta azt a közjogi követelményt, hogy a rendezés az 1867. évi XII. törvényczikk 68. §-a szellemének megfeleljen és az országnak törvényes jogai minden irányban sértetlenül és elhomályositás nélkül épségben tartassanak. Ezért a kormány a törvényjavaslatban kiváló gondot fordított arra, hogy az idézett törvényczikkben biztosított erős jogaink kellően kídomborittassanak és ezzel újból megerősíttessenek a végből, miszerint minden kétség kizárassék arra nézve, hogy midőn a törvényhozás az ország önálló törvényes intézkedési joga alapján ez alkalommal a törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint határoz, ez nem köti meg cselekvési szabadságát abban a tekintetben, hogy újabb rendezés esetén gazdasági viszonyait máskép ne szabályozhassa, miután az 1867. évi XII. t.-cz. 6.8. §-a szabad rendelkezési jogunknak korlátot, feltételt vagy irányt nem szab s igy tehát az ország azzal oly módon élhet, mint azt saját érdekeinek szempontjából leghelyesebbnek tartja. Az ország törvényes jogainak épségben tartását czélozza a törvényjavaslat bevezető részének, a mely kijelenti, hogy az ország az 1867. évi XII. t.-cz. 58. §-a alapján az önálló vámterület jogállapotába lépett, valamint azon rendelkezésének (1. §.) szövegezése is, mely, midőn a nemzetközi kereskedelmi szerződések eddigi megkötési módozatát a monarchia két állama közötti forgalom teljes szabadságára való tekintettel czélszerűségi okokból érvényben tartja, világos utalásával az ország részére az 1867. évi XII. törvényczikk 68. §-ában fentartott önálló rendelkezési jogra, kifejezésre juttatja, hogy az emiitett rendelkezés törvényes jogainkat érintetlenül hagyja. A most javaslatba hozott rendezés időtartama a törvényjavaslattal az 1907. év végéig vétetik kilátásba, mely időtartam megállapításánál figyelembe volt veendő az ország fontos pÓDzügyi és gazdasági érdekeinek ama parancsolólag fellépő követelménye, hogy végre szüntethessék meg ama bizonytalanság, mely az Ausztriával fennállott vám- és kereskedelmi szövetség lejárta óta annak következtében, hogy az itt szóba jövő gazdasági viszonyaink mindeddig állandó szabályozást nem nyerhettek, egész gazdasági életünket megbénította, annak természetes fejlődését sokban meggátolta és úgy pénzügyi és gazdasági téren oly jelentékeny károk okozója volt, hogy a jelenlegi bizonytalan helyzet további fenmaradása anyagi jólétünket gyökereiben megtámadná. A törvényjavaslat ennélfogva a javasolt rendezés érvényét 8 év tartamára tervezi, egyúttal gondoskodik azonban biztosítékokról, hogy ezen idő alatt az ország gazdasági érdekei KÉPVíl. IROMÁNY. 1896—1901. XXIII. KÖTET. •
