Képviselőházi irományok, 1896. XXIII. kötet • 640-674. sz.
Irományszámok - 1896-641. Törvényjavaslat, a vám- és kereskedelmi viszonyoknak és ezekkel összefüggő némely kérdésnek rendezéséről
10 641. szám. kielégitést nyerhessenek, másrészt pedig azon czélból, hogy az országnak rendelkezési szabadsága épségben tartassék. Fontos és nagy jelentőségű rendelkezéseket vett fel, a melyek az ország jogait és elhatározási szabadságát teljes világossággal és szabatossággel biztositják. (4. §.) Három pontban és kijelentésben vannak e biztositékok letéve. Először kiköttetik, hogy a kilátásba vett rendezés tartama alatt külföldi államokkal kereskedelmi szerződések, az alkotandó törvény hatályának tartamán túl terjedő időre nem köthetők. Ennek a rendelkezésnek czélja az, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések és az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésének lejárta egy időre essék s ily módon nyitva tartassék az útja annak, hogy az új rendezés érvényének lejáriával a törvényhozás úgy az Ausztriával, mint a külföldi államokkal való kereskedelmi viszonyaink tekintetében teljesen szabadon határozhasson. Az ország gazdasági érdekeit szolgálja és biztosítja másodszor az a rendelkezés, hogy a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdése előtt az autonóm vámtarifa oly új vámtarifával helyettesítendő, mely a mezőgazdasági és ipari érdekeknek egyaránt védelmet nyújt. Ezen követelménynek a jelenleg érvényben lévő vámtarifa a változott gazdasági viszonyoknál fogva több tekintetben nem felel meg. Miután pedig a külföldi államokkal fennálló kereskedelmi szerződéseink saját érdekeinket kielégitő megújításának előfeltételét képezi, hogy oly vámtarifa álljon rendelkezésre, mely gazdasági érdekeinknek minden tekintetben való megvédésére alkalmas s ily módon a külföldi államokkal szerződés-kötés czéljából megindítandó tárgyalásoknál megfelelő alapul szolgálhat, ezért vétetett fel a kérdéses rendelkezés. Minthogy ezen rendelkezés szerint a magyar kormány a külföldi államokkal létesítendő szerződések kötése czéljából mindaddig tárgyalásokba nem bocsátkozhatik, míg az új vámtarifa meg nem alkottatott, ez a rendelkezés egyúttal biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az új vámtarifa idejekorán való megállapitása és életbeléptetése tekintetében a monarchia másik államának készséges közreműködésére számithatunk. Kereskedelmi viszonyaink tekintetében az ország szabad rendelkezési jogát óvja meg továbbá az a harmadik intézkedés, mely kimondja, hogy a lejárati határidővel biró kereskedelmi szerződések felmondása oly módon követelhető, mint azt az 1878. évi XX. törvényczikk III. czikke előírta, továbbá, hogy a lejárati időhöz nem kötött szerződések is egyoldalú kívánságunkra az 1903. évre felmondandók. Ezen rendelkezésekkel teljes biztosíték szereztetik arra nézve, hogy az 1903. év végére, mely időponttal járnak le a külföldi államokkal fennálló legfontosabb kereskedelmi szerződéseink, mindazon szerződések, melyek gazdasági érdekeinket kielégítő mérvben nem szolgálják, kívánságunkra fel fognak mondatni s igy lehetővé fog válni, hogy érdekeink ez irányban a viszonyokhoz képest megfelelő érvényesítést nyerjenek. Csakis az előadott feltételek érvényesítése mellett hozom javaslatba az eddigi állapotokat az 1907. év végéig terjedő időre vám- és kereskedelmi szövetség nélkül fentarthatónak, mert csakis ezen feltételek mellett lehetséges, hogy az ország oly vám- és kereskedelmi politikát kövessen, mely érdekeinek megfelel. Az a körülmény, hogy ezen feltételek önálló s igy tehát egyoldalú törvényes intézkedéssel állapittatnak meg, ép úgy nem csökkenti a magyar törvényhozás ezen intézkedésének hatályos voltát, minthogy a tervezett egész rendezés is a viszonosságtól feltételezve léptettetik életbe. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a gazdasági viszonyok Ausztriában szintén, sőt talán még fokozottabb mérvben, mint nálunk, teszik ajánlatossá a monarchia két államának gazda-
