Képviselőházi irományok, 1896. XXII. kötet • 601-639., CLXXVI-CCVI sz.
Irományszámok - 1896-617. Törvényjavaslat az értékpapir-forgalmi adóról
617. szám. 185 Az elvont adóösszeg önként érthetöleg csak akkor képezheti alapját a birságnak, ha az pontosan meg is állapitható. Lehetnek azonban esetek, midb'n az adóelvonás ténye kétségtelenül beigazolható, a nélkül azonban, hogy az elvont adóösszeg nagysága meg lenne állapitható. Az ily esetekre a javaslat a bírságot 300 koronától 10.000 koronáig terjedhető' összegben határozza meg és ez a nagy latitude azért volt meghatározandó, hogy a mennyiben az adott körülményekből az elvont adóösszegre némileg következtetni lehet, az a fentebbiek szerint 150-szeressel megállapítandó birsággal arányba hozható legyen. Mindezen súlyos bírságok alkalmazásának csak akkor van helye, ha az adóelvonás tényleg fenforog, mig ennek hiányában oly esetekben, a midőn a törvénynek, vagy a törvény határozatai alapján a törvény végrehajtása iránt kiadandó rendeletek egyéb határozatainak megszegése forog csak fenn, határozott összegben megállapított rendbirságról lehet csak szó, de ennek szintén oly vagyoni hátránynyal kell járnia, hogy a törvényes a végrehajtási rendeletek pontos betartását tényleg is biztosítsa. Ebből az indokból a javaslat 50 koronától 500 koronáig térj edhető rendbírságokat tervez, enyhébben, mint az osztrák törvény, hol a rendbírságok összege 25 frttól 1.000 írtig változik és a maximum tekintetében enyhébben, mint a német törvény, mely 3—5.000 márkáig terjedhető' rendbírságokat ismer. 36. §. A törvénynek nem lehet czélja az, hogy az állam büntető joghatóságának szigorú kihasználásával bevételeit fokozza. Ebből az indokból és különösen tekintettel a javaslatba hozott súlyos bírságokra, úgy adóelvonásoknál, mint a törvény egyéb rendelkezéseinek megszegéseiné a büntetés elejtéséről kellett gondoskodni, arra az esetre, ha az adóköteles utólagos viselkedéséből jogosan lehet arra következtetni, hogy a szándékosság hiányzott és ezenfelül a kincstár jövedelmének megrövidítése kiegyenlittetett. Igen természetes, hogy erre nézve bizonyos meghatározott és rövid — a törvényjavaslat értelmében 15 napi — határidőt kellett megszabni, a mely határidőn belül az adóköteles a pénzügyi hatóságnál jelentést tevén és adóelvonás esetére az elvont adóösszeget lefizetvén, a maga részére büntetlenséget biztosit. 37. §. ' Az adó pontos lerovásának biztositékát — a birságokon kivül — az adó- lerovásáért való szavatosság kiterjesztése is képezi, a melynél fogva a felek egymást úgyszólván kölcsönösen ellenőrzik. Ez az elv a bélyeg- és illetéki törvények és szabályokban is kifejezést nyert, a hol meg van állapítva, hogy »a bélyeg- és illeték lerovásáért mindazok egyetemlegesen kezeskednek, a kik saját vagy más nevében bélyegköteles okiratot vagy irományt kiállítanak vagy elfogadnak.* (94. §.) Czélszeríínek mutatkozik ezt az elvet az értékpapirforgalmi adóra nézve is alkalmazni, minthogy azonban az adóteher viselésére már csak másodsorban kötelezettekkel állunk szemben, nem lett volna helyén a 35. §-ban foglalt súlyos bírságok alkalmazása és az elvont adóösszeg ötvenszeresével felérő bírság is elegendő annak a czélnak elérésére, hogy a szavatos kötelezettségeinek teljesítésére szőrittassék. A szavatos is teljes mérvben szabadulhat az adóelvonás következményeitől, ha bizonyos határidőn belül az utólagos felbélyegzést maga eszközli vagy az adóelvonásról jelentést tesz 5 a mit a 36. §-ban foglaltak figyelembevételével a másodsorban kötelezett felekkel szembea még inkább biztosítani kellett. KÉPVH. IROMÁNV. 1896 1901. XXII. KÖTET. U
