Képviselőházi irományok, 1896. XX. kötet • 531-559., CLXXIV-CLXXV. sz.

Irományszámok - 1896-544. Hodossy Imre képviselő és társai elleninditványa: határozza el a képviselőház, hogy a pénzügyi felhatalmazásra vonatkozó törvényjavaslat elutasításával a következő feliratot terjeszti a király ő Felsége elé

1*0 . 544. szám. désére és a közhatalmak kezet fognak a törvényhozás ezen akaratának megvalósítására. Ilyen komoly és következetes törekvés mellett többnyire sikerül a választásokat ama visszaélésektől legalább oly mértékig megtisztítani, hogy azok csak szórványosan fordulnak elő és a nemzeti akarat átruházásának őszinteségét alig érintik. Nem igy történt ez hazánkban. Nálunk a törvényhozás ebben az irányban évtizedek óía szünetel, a választási szabadság és tisztaság törvényes biztositékai elégtelenek, és a mik vannak, azok sem tartatnak meg, hanem a hatóságok legnagyobb része teljes büntetlenség mellett valóságos versenyt fejt ki azok lábbal tiprásában. Ezek az állapotok eddig sem váltak becsületére annak az állandó, — talán ezen a módon állandósított többségnek, a mely magát szabadelvűnek nevezi és uralmát mégis a szabadság elnyomása által tartja fenn. Dej eddig mindez legalább csak visszaélés volt, palástolt, néha eltagadott, gyakran szépített visszaélés, melynek elméleti igazolását azonban senki meg sem kísérletté. És a míg ez igy volt, addig remélhettük, hogy a választási szabadságnak és tisztaságnak félretett, de meg nem tagadott elve előbb-utóbb az életben is érvényesülni fog. De Felséged jelenlegi kormánya ezen a téren új helyzetet teremtett, olyant, a melyre tudomásunk szerint a művelt világ alkotmányos nemzeteinél előzmény nincs. ,...,.,.'.., A kormányelnök ugyanis részint korábbi, részint legutóbb tett nyilatkozataiban kormányzati elvvé és feladattá proklamálta úgy a választási pénzek összegyűjtését, kezelését és kiosztását, mint a közhivatali erőszak alkalmazását is a hivatalos jelöltek támogatására. Ugyanis Felséged ministerelnöke azzal a váddal szemben, hogy a kormány feje a kormánypárt választási czéljaira ismeretlen forrásokból pénzösszeget gyűjtött és kezelt, még pedig olyan mennyiségben, hogy azok másra, mint a tömeges megvesztegetés czéljaira nem is fordíttathattak, nem a pénzgyüjtés és kezelés tényének tagadásával válaszolt, de sőt ellenkezőleg azt, nyíltan beismerte és annak jogosultságát vitatta, és csupán ama pénzek eredetéről, mennyiségéről és hovafordításáról tagadott meg minden felvilágosítást, e hallgatással is megerősítvén, azt a föltévést, hogy itt óriási, a corruptió czéljainak szolgált összegekről van szó. A hivatalos hatalommal való visszaélés tekintetében pedig nyilvánosságra jutott egy beszélgetés, melyben a ministerelnök az ország egyik közhivatalnokát nyíltan megfenyegette, ha a kormánypárt jelöltje mellett állást nem foglal. Kiderült ebből a beszélgetésből, hogy vannak hivatalos jelölték, és hogy a ministerelnök felfogása szerint ezeknek támogatása a közhivatalnoki állással összekötött kötelesség, melynek elmulasztása az illető közhivatalnokra nézve súlyos következményekkel járhat. És a ministerelnök ezzel a ténynyel szemben is teljes beismerésben van. Iparkodik ugyan a ténynek súlyát csökkenteni, de ama beszélgetés tartalma csak egy értelmezést enged: a legmeztelenebb hatalmi pressió szándékát, mely hogy e eonerét esetben sikerrel és következményekkel nem járt, egyedül kivételes egyéni és helyi körülményeknek köszönhető. És az ilyen kormányzati befolyást, mely végigjárva az egész hivatali szervezeten, az államhatalom egész súlyával nehezedik a választók szabad elhatározására, Felséged ministerelnöke helyesnek, jogosnak mondja, sőt állásának jogai közé számítja. Felséges Urunk! Ismételjük, hogy választási visszaélések eddig is nagyobb mértékben voltak, mint a minőben azokat az emberi intézmények általános tökéletlenségével menteni lehetne; megdöbbentő volt már a nyíltan űzött visszaéléseknek az a féktelensége is, mely az utolsó képviselőválasztásoknál a kormányhatalom által az egész vonalon alkalmaztatott. De új és hallatlan az a vakmerőség, melylyel a visszaélésből Felséged kormánya elvet és jogot kivan fejleszteni. Uj és hallatlan az a theoria, mely szerint a kormány és jelesül annak elnöke hivatva lehet, sőt majdnem köteles, választási czélokra pénzt gyűjteni és kezelni, összegeket, melyeknek úgy eredetét, mint hovaforditását sűrű homály födi, úgy hogy mindkettőhöz a politikai corruptió gyanúja tapad; új és hallatlan az a theoria, mely szerint a