Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-490. A pénzügyi bizottság jelentése "a valutareformra és a bankügyre" vonatkozólag 391-398. számok alatt előterjesztett törvényjavaslatok tárgyában

146 490. szám. Tárgyalása eredményéül pedig a pénzügyi bizottság együttesen elfogadta általánosságban a 391—398. számú emiitett törvényjavaslatokat s együttesen ajánlja azokat a t. képviselőháznak is a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra. Az e tekintetben felmerült és irányadó szempontokat a bizottság a következőkben terjeszti a t. Képviselőház elé: A valutarendezés folytatása és befejezése állami életünknek ez idő szerint szinte legfontosabb feladata; csakis ez által tarthatjuk fenn, biztosithatjuk és önállósíthatjuk az ország hitelét, helyezhetjük kétségen felül gazdasági fejlődését s szolgáltathatunk megingathatatlan alapot gazdaságunk, forgalmunk és iparunk további fellendülésére. A készpénzfizetések felvétele és állandó fentartása, s a jövő minden esélyeivel szemben lehető biztosítása a czél, a mely egy évtized óta szemünk előtt lebeg, és a melynek megvalósítására úgy a kormányok, valamint a törvényhozás a művelet megkezdése óta egyöntetű és következetesen keresztülvitt tervszerűséggel igyekeztek. A jelen előterjesztések az eddig követett és előre kijelölt utón jelentékeny lépéssel viszik közelebb ez ügyet végmegoldásához, a melynek — a körülmények kellő figyelembevételével ~ lehető siettetését a pénzügyi bizottság mindenha első sorban álló kötelességének tekintette. A javasolt intézkedések, s ezek egymásutánja ennek előkészítését teljesen biztosítják s tisztán a valutareform szempontjából úgyszólván egyhangú helyesléssel találkoztak. Megjegyzés történt ugyan a tárgyalás folyamán arra vonatkozólag, vájjon miként lesz végleg megoldandó az ezüstcourans kérdése, vájjon az ötkoronásokat a forgalom tényleg fel fogja-e venni, s vájjon nem túlságos-e a tizkoronás bankjegyek összegének 160 millió koronában való megállapítása, figyelemmel főleg arra is, hogy a készfizetések felvételénél az érczpénz a forgalmat valósággal telíthesse. De tekintettel egyrészt arra, hogy az ezüstcourans ideiglenesen való fentartása már a valutarendezés megkezdésétől fogva tervbe vétetett, hogy e szempontból is annak 32 millió forinttal való csökkentése és a 64 millió korona összegű ötkoronásoknak határozottan váltópénz jellegével való felruházása mindenesetre leszállítja az ezüstcourans összegét, s az a felöl való esetleges jövendő rendelkezést nem nehezíti, hanem inkább könnyebbé teszi, — tekintettel továbbá arra, hogy az ötkoronásokhoz hasonló érmék a külföldön is akadálytalanul tényleg a forgalomnak sűrűn használt eszközei, hogy nálunk is, már csak az érczpénzhez való szoktatás szempontjából is, a kísérletet e részben okvetlenül meg kell tenni, sőt hogy az, az eddigi jelenségekből itélve, sikerrel is kecsegtet, — tekintettel azon további körülményre, hogy a jelenlegi ötforintosokat helyettesítő tizkoronás bankjegyek a forgalom általánosan érzett szükségének felelnek meg, s hogy másrészt nem volna czélszerű az átmenet idejében az értékforgalmi eszközöket általában csökkenteni, s egy contractio veszélyes következményeit előidézni, — a pénzügyi bizottság az e tekintetben javasolt intézkedéseket is helyeseknek ítélte és elfogadta. Nagyobbmérvü véleményeltérés nyilvánult a bankügyet illető rendelkezések tekintetében. Az erre vonatkozó tárgyalás folyamán a bizottság néhány tagja az önálló magyar bank felállításának szükségét hangoztatta, egyrészt Magyarország önállóságának politikai szempontjából, másrészt mint az önálló vámterület é3 gazdasági berendezkedés követelményét; a pénzügyi bizottság túlnyomó többsége azonban az előterjesztett javaslatok elvei mellett foglalt állást. A bankkérdést, a mennyiben megoldásánál az ország világos és soha kétségbe nem vont jogai szorgosan megóvatnak, — a mi a jelen előterjesztések tartalmából kétségtelen — a bizottság nagy többsége nem közjogi, hanem gazdasági természetű kérdésnek tekinti. Az kétségtelen, hogy az országnak joga is, képessége is van arra, hogy önálló bankot alapithasson; de nem ez a kérdés, hanem az a kérdés: éljen-e az ország ma e jogával.