Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-490. A pénzügyi bizottság jelentése "a valutareformra és a bankügyre" vonatkozólag 391-398. számok alatt előterjesztett törvényjavaslatok tárgyában

490, szám. 147 A kérdés lényege abban összpontosul, hogy melyik bankszervezet felel meg ma az ország gazdasági és hitelérdekeinek leginkább, hogy az önálló bank alkalmas-e az adott és fennálló viszonyok között gazdasági érdekeinket inkább biztosítani, vagy alkalmasabb-e erre az osztrák-magyar bank, ha annak az állam a jegykibocsátás jogát azon feltételek és biztosítékok mellett adja át, a melyeket a kötendő egyezmény tartalmaz. Az önálló vámterület kérdésével sincs okvetlen összefüggésben a bankszervezet kérdése, mert valamint számos példa van arra, hogy több jegybank létezik különböző országokban egységes vámterületen, úgy elméletileg nincs kizárva — bár gyakorlatilag kétségtelenül az önálló vámterülettel a külön bank járna karöltve — hogy több különálló vámterületre kiterjeszkedjék egy banknak a forgalmi rendszere. De ettől eltekintve — annál is inkább, rftivel a pénzügyi bizottság többsége a maga részéről nem tartja az önálló vámterületet sem politikailag, sem gazdaságilag feltétlenül szükségesnek, sőt a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal való közös gazdasági területet, a mig az ország gazdasági élete feltételeinek megfelel, Magyarországra nézve hasznosnak és fentartandónak véli — az osztrák-magyar bank szabadalmának megújítását, s igy a közös jegybank fentartását ez idő szerint minden szempontból sokkal elönyösebbnek és czélravezetőbbnek ítéli, mint egy önálló jegybank felállítását. A bizottság nem zárkózhatik el azon szempont elől, hogy a szabadalom megújításának megragadása okvetlenül hátráltatását és késleltetését jelentené a valutarendezés egész művének. Kétségtelen, hogy semmiféle új jegybank sem rendelkezhetnék azonnal a hitelnek oly hagyományos szilárdságával, a milyent az osztrák-magyar bank, mint hosszú időkön át fennállott intézet, szerzett magának meg és ápolt, sem azzal a biztossággal, a melyet korszakon át gyűjtött üzleti összeköttetések és megszilárdult és a viszonyokhoz alkalmazkodott szervezet nyújtanak. Egy új jegykibocsátó intézet működése a valutarendezési actióban a hitelnek csak nagyobb centralisatiójával járna és igy hátrányosan befolyásolhatná úgy a hitelviszonyokat, mint a valutarendezést magát. De nem hunyhatott szemet a pénzügyi bizottság azon körülmény előtt sem, hogy bárminő új alakulás a forgalom és hitelügy terén az országra nézve ma sok nehézséggel járna. Két évtized tapasztalata bizonyítja, hogy az eddigi gazdasági viszonyoknak megfelelőleg az osztrák-magyar bank képes volt a felmerülő gazdasági igényeknek eleget tenni, hogy jogosult panasz e tekintetben addig merült fel; ennélfogva most, mikor a valutarendezés eddigi folyamán tett szolgálatok természetszerűleg kiegészitendők és a valutareform befejezése, valamint később az érczforgalom fentartása érdekében is annak teljes megszilárdulásáig a két állam kormányának s a banknak összhangzatos működése szükséges, az eddig e tekintetben fennállott viszony megszakítása nagyobb koczkázattal járna, mint a minő előnynyel kecsegtetne, kivált, ha számba vesszük az állam befolyása azon mérvének fentartását, a mely a bank új feladataival kapcsolatos. A bizottság e kérdés alapos megfontolása után azon eredményre jutott, hogy az osztrákmagyar bankkal kötendő egyezmény feltételei megfelelnek az állami szempont követelményeinek és biztosítják az ország gazdasági legitim érdekeinek teljes kielégítését. A fennálló viszonyok között czélszerűbb és az ország gazdasági érdekeinek megfelelőbb a bankkérdésnek ezen megoldása és a bankszabadalomnak ezen feltételek mellett való átruházása az osztrák-magyar bankra, mint az önálló bank felállítása. És mert az egyezmény feltételeiben és a bank alapszabályainak javasolt módosításaiban Magyarország a paritásra való igényének elismerését és hitelérdekeinek biztosítását gyakorlatilag érvényesítve találja, és a ma fennálló szervezetnek oly javítását látja, a melyet e szempontok igazolnak, sőt követelnek, az egyezmény elfogadását helyesnek és az ország érdekében levőnek találja. 19*