Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-488. A közgazdasági bizottság jelentése "a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szövetségről" szóló törvényjavaslatról

488. szám. 131 zittessék egy, a mi szempontunkból 1903. előtt actualis gyakorlati jelentőséggel nem biró, nehéz és a kétségtelenül felmerülő ellentétes érdekek folytán erős küzdelmeket méhében hordó ujabbi tárgyalási ponttal. Ily körülmények kőzött oly megoldásról kellett gondoskodni, mely a vámtarifa revisiójának feltétlen voltát megállapítja, lehetőség szerint megjelöli a főirányokat, melyeket az új vámtarifa felállításánál követni kell és e czélra bizonyos sanctióról gondoskodik. E megoldást a vámszövetség IV. czikkének következő bekezdései tartalmazzák: »Tekintettel arra, hogy a külállamokkal kötött kereskedelmi és vámszerződéseknek lejárati ideje (1903. deczember 31.) ezen vám- és kereskedelmi szövetség érvényességének tartamán belül esik, a két kormány arra kötelezi magát, hogy tárgyalásokba bocsátkozik egy új általános vámtarifa megállapítása iránt és azt közös egyetértéssel idejekorán, legkésőbb az 1902. év végéig létre fogja hozni.* »E részben azon szempontot fogják irányadóul venni, hogy a mezőgazdasági és ipari termelés igényei, a mint azok a vámtarifa alakulása szerint, tekintettel különösen a külföldi fogyasztási piaczokon mutatkozó viszonyok fejlődésére is, jelentkezni fognak, egyenlő mértékben vétessenek figyelembe.« »Ha az új végleges vámtarifa az 1902. év végéig nem volna megállapítható, akkor annak létrejöttéig ideiglenes tarifa létesítendő, melynek megállapításánál ugyancsak az előbbi bekezdésben foglalt szempontok lesznek irányadók.« Az idézett szövegezés csak ugy értelmezhető és czélzata csak az lehet, hogy az 1902. év végéig a végleges, vagy ha ez nem lehet, egy ideiglenes új vámtarifa felállításában okvetetlenül meg kell egyeznünk, mert különben a közös vámterület legkésőbb az 1903. év végén hatálylyal biró általános vámtarifa nélkül maradna. Ebben megtalálhatjuk annak garantiáját, hogy a gyakorlati lehetőség időpontjában egy érdekeinket jobban kielégítő, gazdasági termelésünket jobban védő általános vámtarifát hozhatunk létre. E helyen kívánjuk megemlíteni, hogy a bizottság tárgyalásai folyamán egy oldalról a megkötendő vámszövetség elfogadása ellen aggályok merültek fel azon okból, hogy a vámszövetség lejárta nem esik össze a nemzetközi szerződések lejártával, a mivel szemben felmerült azon óhajtás is, hogy tán czélszerűbb volna a forgalomra nézve szükséges állandóság szempontjából, ha a vámszövetség a tervbe vett időnél hosszabb tartamra köttetnék meg. A bizottság többsége egyik nézetet sem tehette magáévá, mert úgy van meggyőződve, hogy a vámszövetség megkötésében, a mennyire az csak lehetséges, nagyon helyes traditiót képez az eddigi időtartam, a mely egyfelől elegendő garantiát nyújt a forgalom érdekeinek állandóság szempontjából, másfelől nem köti le túlságos hosszú időre az ország önrendelkezési szabadságát és ezzel módot nyújt arra, hogy a gazdasági élet terén aránylag rövid időközökben beálló változások az ország gazdasági berendezkedésében megfelelőleg érvényesíthetők legyenek. A legközelebb fekvő és legtermészetesebb vámkülföldi fogyasztási piaczainkat csak Ausztrián keresztül és jórészt az osztrák államvasút vonalain át érhetjük el. Ez eléggé megmagyarázza azon rendkívüli fontosságot, melylyel az alkalmazandó díjszabási elvek kiviteli forgalmunk fejlődésére birnak. A lejárt vámszövetség e tekintetben semminemű intézkedést és garantiát sem tartalmazott s ennek káros következményei nem is maradtak el. Elengedhetetlen követelménye volt tehát a vámszövetség megújításának határozott biztosítása annak, hogy a két állam államvasuti hálózatának közreműködésében is kifejezésre jusson azon kölcsönös támogatás, melyre a vámszövetségben levő két állam gazdasági czéljainak elérésére irányuló törekvéseiben joggal számot tarthat. Különösen két irányban kellett érdekeinket kétséget kizáró megállapodással biztosítani. Az egyik az, hogy az Ausztrián keresztül elérhető fogyasztási piaczaink prohibitiv vasúti tarifákkal tőlünk el ne zárassanak. Ennek czéljából meg lett állapítva, hogy 1T*