Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-486. Törvényjavaslat a magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről

486. szám. 123 s lehetőleg minden, akár a végleges rendezés keresztülvitelét megnehezitő, akár azt bizonyos irányokban már eleve megkötő intézkedések szorgos kikerülésével, valósítsa meg a közvetlenül megoldandó feladatot, a mely abban áll, hogy biztosittassék minden egyes város és község részére az, hogy az állami fogyasztási adórendszer változása folytán a városi és községi háztartás egyensúlyán csorba ne essék. Ez az alapgondolat vezérelt a jelen törvényjavaslat szerkesztésénél, a melyben azonban az eddig ez irányban törvénykönyveinkben található hiány pótolásául szükségesnek találtam oly intézkedéseknek a felvételét is, a melyek meghatározzák azt a végső határt, a melynél magasabb adóval egy város vagy község sem terhelheti meg az állam által is megadóztatott czikkek fogyasztását, miután kétségtelen, hogy ily intézkedések nélkül helyes állami fogyasztási adópolitika nem képzelhető. Ezek után áttérek a törvényjavaslat egyes intézkedésének részletezésére és indokolására. Az 1. §. biztosiíja az összes igényjogosult városoknak és községeknek, hogy az 1899. évtől fogva a részükre az 1888. évi XXXV. t.-cz. 69. §-a által az állami italmérési jövedék tiszta jövedelméből biztosított részesedés fejében oly megtérítésben fognak részesülni az államkincstár terhére, a mely az 1895—1897. években őket megilletett részesedés egy évi átlagának megfelel, s ama határőrvidéki községeket, a melyek a kincstár részére, az illető község italmérési regale joga után megállapított kártalanítási tőke kamatjának felét eddig is élvezték, ennek élvezetében továbbra is meghagyja. A 2. §. általánosságban kimondja ez elvet, hogy az 1899. évi január hó 1-töl fogva az állami adók tárgyát képező fogyasztási czikkek után a városok és községek csak oly adókat szedhetnek, a melyek a 3. és 5. §-ok szerint engedélyezhetők, s ennek természetes folyományaként kimondja, hogy az ezen §-ok szerint nem engedélyezhető adók beszedésére vonatkozólag egyes városokkal és községekkel kötött bérleti szerződések is minden kártérítés nélkül megszűnnek. A 3. §. szabályozza, hogy a városok és községek az állami fogyasztási adók tárgyát képező czikkek fogyasztását a jövőben mily módon és mily mérvben adóztathatják meg. Eddigelé a törvényhatósági joggal felruházott városokon kivül az 1886. évi XXII. t.-cz. 132 .§-a alapján csak a rendezett tanácsú városok jogositvák arra, hogy közvetett adókat szedjenek, de viszont nincs megállapítva az a határ, a melyen túl az állami közvetett, helyesebben fogyasztási adók tárgyát képező czikkek fogyasztása a városok által meg nem adóztatható. A jelen törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy egyes községek is biztosithassanak maguknak fogyasztási adó természetű jövedelmeket; a mi szükségesnek és helyesnek látszik, ha meggondoljuk egyrészt, hogy hazánkban igen sok olyan nagy és vagyonos népességgel biró község van, a mely tulajdonképen inkább városnak volna tekintendő, másrészt pedig azt, hogy némely község háztartásának egyensúlyát már ma is csak az egyenes állami adókra vetett, túlságosan magas pótadókkal képes fentartani. Annak megengedése, hogy a községek, az állami fogyasztási adók tárgyát képező némely czikk fogyasztása után, mérsékelt adókat szedhessenek be, látszott továbbá a legegyszerűbb módnak arra nézve, hogy a községek pótolhassák azt a hiányt, a mely háztartásukban esetleg előállhat az által, hogy a szeszitalmérési, czukorfogyasztási és söritaladók községenkinti biztosítása a jövőben meg fog szűnni. Kétségtelen azonban, hogy mindama községeknek és városoknak, a melyek ez idő szerint fogyasztási adókat, illetve adópótlékokat nem szednek, a jövőben is csak kivételesen, és a tényleges szükség által indokolt esetekben fog ilyen adók szedésének joga engedélyeztethetni. Minthogy a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanác-ui városok egy része a szeszitalmérési, czukorfogyasztási és söritaladó beszedési jogának megváltása vagy bérbevétele által eddigelé elért üzleti hasznát a törvényjavaslat 3. §-a szerint szedhető fogyasztási adópótlékok jövedelme által előreláthatólag nem fogja pótolhatni, annál kevésbé, mert e városok túlnyomó része már eddigelé . 16*