Képviselőházi irományok, 1896. XIX. kötet • 474-530. CLIV-CLXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-486. Törvényjavaslat a magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről

124 486. szám. is szedett a jövőben engedélyezhetőknél esetleg magasabb fogyasztási adókat: a 4., 6. és 7. §-okban gondoskodni kellett arra nézve, hogy e városok eddigi jövedelmeikben csorbát ne szenvedjenek. Ezért a 6. §. intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy egyes városok a húsfogyasztási adótól elkülönítve, csak a boritaladóra nézve, zárt városokká legyenek nyilváníthatók, a mi által az államtól megváltott vagy bérbevett boritaladó és a borfogyasztási adópótlék biztosabb és kényelmesebb beszedése, s ez által az ezen adónemekből elérhető jövedelem fokozása lesz biztositható a nélkül, hogy a húsf'ogyasztási adóra nézve is behozott zárt városi kezeléssel az igásmarhák és legelőre hajtott állatok ellenőrzése tekintetében alkalmazandó zaklató eljárás szüksége előállana. A 7. §. felemeli a borital- és húsfogyasztási adó megváltása esetében a városoknak és községeknek adott beszedési jutalék végső határát; a 4. §. pedig kimondja, hogy a mennyiben a városok fogyasztási adó természetű jövedelmei az adórendszer közbejött változása folytán mindennek daczára csökkennének, az illető városok és községek a veszteség erejéig az államkincstár terhére segélyezésben részesitendők. Ez volt az egyedüli mód, a mely által biztosithatónak látszott az a czél, hogy a fogyasztási adórendszer reformja következtében egy város háztartásának egyensúlya se zavartassák meg. Nem leheteti ugyanis szó arról, hogy ezúttal a városok részére új, esetleg fogyasztási adó természetű bevételi forrásokat nyissunk, mert ez a városi háztartás majdani gyökeres rendezésének praejudicált volna s e mellett ily módon alig látszott kikerülhetőnek az, hogy egyik város ne veszítsen s a másik ne nyerjen. Pedig e javaslat czélja a mai állapot fentartásának a biztosítása. Budapest székes főváros adóvonallal körülzárt területére nézve az 5. §. a mostani állapotot tartja fenn, azzal az eltéréssel, hogy a sörfogyasztás után a székes főváros által beszedett, s minden hektoliter után 1 forint 90 krt tevő sörfogyasztási adópótlék a jövőben nem fog beszedetni, hanem a városnak a fogyasztott sör után hektoliterenkint 1 frt 90 kr. az államkincstár által fog megtéríttetni. Ennek az intézkedésnek az a czélja, hogy a sörfogyasztást terhelő és nálunk úgyis magas adó terhe az általánosan nyilvánuló közóhajnak megfelelően némileg csökkentessék az által, hogy az állami adókon kivül semmi más adó ne terhelje a sör fogyasztását. A mi pedig ennek az intézkedésnek és a 4. §. inté?kedésének pénzügyi hatásat illeti, arra nézve bátorkodom megjegyezni, hogy az államkincstárt terhelő kötelezettségek fedezetüket fogják találni abban a magasabb jövedelemben, a melyet a szeszforgalmi adó és az új czukor- és sörfogyasztási adók a régi szeszitalmérési, c^ukorfogyaszlási és sörital adókkal szemben fel fognak mutatni, az által, hogy az adótételek és adótárgyak a régiek maradván, a jövőben az államnak fog jutni az a haszon, a melyet eddig üzleti haszon gyanánt az adó beszedésére jogosított községek és bérlók élveztek. A 8. §. a törvény életbelépésének napját határozza meg és kimondja azt, hogy az 1888. évi XXXV. és 1892. évi XV. t.-czikkeknek a jelenleg tervezett intézkedésekkel ellentétes határozmányai megszűnnek. Fiume és kerületének sajátos közjogi helyzetére s arra való tekintettel, hogy Fiúméban sem az állami italmérési jövedékről szóló, sem a magyarországi városok és községek rendezésére vonatkozó törvények életbeléptetve nincsenek, e §. felhatalmazást ad arra, hogy ott a törvény végrehajtását illetőleg a felmerülő szükséghez képest, alkalmas időben a megfelelő intézkedések megtétethessenek. A 9. §. a végrehajtási záradékot tartalmazza. Budapest, 1898. évi október hó 14-én. Lukács László s. k., magyar Mr. pénsügyminister.