Képviselőházi irományok, 1896. XVIII. kötet • 448-473. sz.

Irományszámok - 1896-451. Törvényjavaslat a polgári jogsegély tárgyában Haagában létrejött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

30 451. szám. érintkezés a szerződő államok közül Poroszország bíróságaival, de a diplomácziai út ezek irányában sincs elzárva. Az egyezmény 2-ik czikke kimondja, hogy a kézbesítést csak akkor lehet megtagadni, ha azt a megkeresett állam souverainitására, vagy biztonságára sérelmesnek találja. A 3-ik czikk szerint a kézbesítés igazolása oly módon történhetik, mely a nálunk fennálló eljárási szabályoknak megfelel. A 4-ik czikk azonkívül, hogy 1. és 2-ik pontjában fentartja lehetőségét annak, hogy a posta utján való kézhesités iránt és a kézbesítésnek a felek által való kieszközlése iránt az egyes államok külön megállapodásokat létesítsenek, 3-ik pontjában) a kézbesítésnek még egy további eltérő módjáról intézkedik, melyet azonban szintén az illető államok külön megállapodásának tart fenn. Ez a diplomácziai közegek és a consulok által való kézbesítés. Gonsuli egyezményeinkben a consulok részére kézbesítői hatáskör nincs megállapítva, s külügyi közegeink eddig kézbesítéseket a szerződő államok közül csak Romániában teljesítettek a consuli bíráskodás folyamodványaképen. Hogy pedig a külföldi diplomácziai közegeknek és consuloknak a magyar korona országainak területén ily kézbesítő hatáskörük legyen, az eddig, különös nemzetközi megállapodás nélkül, nem tekintetett megengedhetőnek. Ezen az állapoton az egyezmény sem változtat. Az 5—10. czikkekből álló második czím a megkeresésekkel foglalkozik. Az 5. czikk kimondja, hogy a szerződő felek bírói hatóságai polgári és kereskedelmi ügyekben perfelszerelési és egyéb birói cselekmények iránt megkereséseket intézhetnek egymáshoz. Ezek a megkeresések tehát nem vonatkoznak a végrehajtásra, hanem csak tanúkihallgatásokra, szemlékre, eskükivételre s más hasonló birói cselekményekre peres és perenkivüli ügyekben. A 6. czikk a megkeresések átküldésére a diplomácziai utat irja elő, a mennyiben az egyes államok közt a közvetlen érintkezés behozva nincs. A szerződő államok közül a közvetlen érintkezés részünkről, mint a kézbesítéseknél emlitve volt, Ausztriától eltekintve, csak Poroszországgal szemben áll fenn. A 6. czikk szabályozza a megkeresések nyelvének a kérdését is. A czikk abból az elvből indul ki, hogy a megkereső levél azon állam nyelvén legyen szerkesztve, a melynek hatóságaihoz a megkeresés szól. Ez az elv megfelel a dolog természetének, mert a megkereső államnak érdeke, hogy megkeresését a megkeresett állam bíróságai megértsék. E mellett azonban az egyezmény nem zárja ki, hogy az egyes államok az érintkezés nyelvére nézve külön megállapodásra lépjenek. Magában az egyezményben ily megállapodás létesitése azért mellőztetett, mert a nyelvkérdés megoldása oly sok körülménytől függ, hogy annak általános szabályozása nem mutatkozott lehetségesnek. A nyelv kérdésében külön megállapodásunk eddigelé, Ausztriától eltekintve, a szerződéshez járult államok közül csak Olaszországgal van, a mely államnak bíróságaihoz egy az 1875. évben kicserélt nyilatkozat szerint a magyar bíróságok magyar nyelvű megkereséseket intézhetnek, s viszont azoktól olasz nyelvű megkereséseket elfogadni tartoznak. Ezt a megállapodást tehát az egyezmény nem érinti. A válasziratok nyelvéről és fordításáról az egyezmény nem intézkedik, s igy azokat a megkeresett bíróságok saját nyelvükön adják, s a megkereső hatóságok feladata lesz fordításról gondoskodni, ha arra szükségük vau. A 7. czikkben meg van állapítva, hogy a megkeresések teljesítése mikor tagadható meg. Azon a két eseten kivül, hogy a megkeresés hitelessége nem kétségtelen és hogy a megkeresés teljesítése a megkeresett államban nem tartozik a birói hatóságok hatáskörébe, a megkeresés teljesítése csak abban az esetben tagadható meg, a melyben a kézbesítés, tudnillik ha a megkeresett állam azt souverainitására vagy biztonságára sérelmesnek találja. Ez utóbbi