Képviselőházi irományok, 1896. XVIII. kötet • 448-473. sz.

Irományszámok - 1896-451. Törvényjavaslat a polgári jogsegély tárgyában Haagában létrejött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

451. szám. 29 hanem a magyar biróságok úgy járnak el, hogy a felet az illető iratnak a bíróságnál leendő átvételére felhívják, és ha a fél a kézbesítendő iratot elfogadni vonakodik, vagy az átvételre nem is jelentkezik, azt a megkereső hatóságnak visszaküldik. Ebben az eljárásban az az elv érvényesül, hogy a mely államok ítéleteinek végrehajtására jogsegélyt nem nyújtunk, vagyis a mely államok ítélkezésének érvényesítésére kényszereszközt nem alkalmazunk, azokkal szemben a kézbesítéseknél is csak addig a pontig mehetünk el, a hol a kényszer alkalmazása kezdődnék. Oly államokkal szemben azonban, a melyekkel a végrehajtás tekintetében viszonosság áll fenn, szükséges a kézbesítést kényszer utján is eszközöltetni, mert máskép figyelemmel az 1881 : LX. t.-cz. 3. §-ának 6) pontjában foglalt rendelkezésre, a tőrvény értelmében különben teljesítendő végrehajtást igen gyakran nem lehetne elrendelni. A jelen egyezmény a végrehajtásra nem terjeszkedik ki és e szerint a szerződő államok közül azokkal szemben, melyekkel a végrehajtás tekintetében viszonosság nincs, kényszer alkalmazása a kézbesítésnél ezután is mellőzendő lesz. Ellenben azokból az államokból érkező iratok, melyekkel a végrehajtás tekintetében a viszonosság megállapittatott, jövőben szintén kényszer utján is kézbesítendők lesznek. Megjegyzem, hogy az egyezményhez járult államok közül a végrehajtás tekintetében viszonosság csak Olaszországgal, Romániával és Svájcznak Waadt cantonjával állapíttatott meg diplomacziai utón. De a fent jelzett körülményen kívül egy másik ok is indokolja a külföldi iratokra nézve a kényszerkézbesitésnek mint általános szabálynak mellőzését. Az egyezmény szerint ugyanis a kézbesítendő iratokhoz azon állam nyelvén, a melyben a kézbesítésnek történnie kell, fordításokat nem kell csatolni. Részemről szükségesnek tartottam volna ily fordítások csatolását, és az egyezménynek módosítását ebben az irányban indítványoztam is. A tárgyalásokat közvetítő németalföldi kormány elismerte az indítvány megfontolásra méltó voltát, de tekintettel a gyakorlati nehézségekre, nem tartotta valószínűnek, hogy ahhoz a hatalmak többsége hozzájáruljon. Miután fenn van tartva annak a lehetősége, hogy ez az indítvány az egyezménynek öt év múlva az azalatt szerzett tapasztalatok alapján tervezett revisiójánál újra szóba kerüljön, a tárgyalások előrehaladt stádiumában indítványomtól elálltam, még pedig annyival is inkább, mert egyrészt a fordítások szükségességének elejtésével a mi bíróságainknak sem kell majd külföldön kézbesítendő határozataikhoz fordítást csatolniok, a mi az érdekelt itteni feleket nem csekély költségtől kiméli meg, másrészt pedig mert megfelelő biztosítást nyertem az iránt, hogy bíróságaink akkor is eleget tesznek az egyezménynek, ha a kézbesítésnél kényszert nem alkalmaznak. Ilyképen az itt lakó felek érdekeit elegendően megóva találtam, miután a kényszerkézbesités mellőzésével a fél mindig abban a helyzetben lesz, hogy az általa nem értett nyelvű iratot el ne fogadja. Bíróságaink a szerződő államokból jövő határozatokat kézbesíteni az egyezmény I. czikke értelmében csak akkor lesznek kötelesek, ha azok kézbesítését az illető külföldi állam bírósága vagy ügyészségi tisztviselője kéri; tehát nem akkor is, ha ily kérelemmel a fél maga fordul bíróságainkhoz. Az egyezménynek ez az intézkedése megfelel az 1868 : LIV. törvényczikk 273. §-ának, a mely a külföldről jövő iratok kézbesítési módjai közül csak a biróságok megkeresésére eszközlendő kézbesítésekről szól, a miből következik, hogy a többieket nem engedi meg. A kézbesítésre irányuló megkeresések közlésének módjául az 1-ső czikkben a diplomacziai út van megállapítva. A diplomacziai út a gyakorlatban eddig is szabály volt, s fentartását már a nyelvbeli nehézségek is eléggé indokolják. Az 1. czikk azonban azt is kimondja, hogy a közlésnek csak akkor kell diplomacziai utón történnie, ha a közvetlen érintkezés az illető államok bíróságai közt nincs megengedve. Ausztriától eltekintve, meg van engedve ez idő szerint a mi bíróságainknak a közvetlen