Képviselőházi irományok, 1896. XVIII. kötet • 448-473. sz.

Irományszámok - 1896-451. Törvényjavaslat a polgári jogsegély tárgyában Haagában létrejött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

28 451. szám. Az egyezmény a nemzetközi polgári jogsegélynek öt tárgyára terjed ki, u. m.: a) a bírósági iratok kölcsönös kézbesítésére; b) a bírósági megkeresések teljesítésére a végrehajtás kivételével; c) a külföldiek által adandó perbeli biztosíték alól való felmentésre; d) a szegényjogon való perlekedés kedvezményére; e) a személyfogságnak mint biztosítási és végrehajtási eszköznek korlátozására. Jogsegélyt a jelzett irányokban a külföldi államoknak nagyrészt már eddig is minden szerződéses megállapodás nélkül rendszerint nyújtottunk, és onnan viszont mi is kaptunk. így bírósági iratoknak kézbesítését, a biróságok perfelszerelési megkereséseit a legtöbb állammal szemben teljesítettük. A szegényjogon való perlekedés kedvezménye iránt pedig az egyezményt aláirt államok nagy részével már úgy is szerződéses viszonyban állunk és illető szerződéseink elvei azonosak a most megkötött egyezmény elveivel. Ily szerződéseink vannak: Francziaországgal (1880: XIV. t.-cz.), Belgiummal (1881: V. t.-cz.), Olaszországgal (1883: XXXIX. t.-cz.), Svájczczal (1884: XXXVI. t.-cz.), a Németbirodalommal (1887: X. t.-cz.) és Luxemburggal (1889 : XXXVI. t.-cz.). A személy fogság, mint a biztosítás vagy a végrehajtás egyik eszköze, melynek alkalmazását az egyezmény korlátolja, a magyar jogban a csődeljárástól eltekintve, ez idő szerint már, Fiume városát és kerületét kivéve, amúgy is ismeretlen intézmény. Az egyezménynek a fenti a), b) és é) pontok alatt felsorolt tárgyai tehát olyanok, a melyekre nézve nem vállalunk el a külfölddel szemben oly kötelezettségeket, a melyeket eddig is — bár szerződés nélkül — ne teljesítettünk volna, s a viszony ezek tekintetében az egyezményhez járuló államok irányában csak kifejezett szabályozást nyer; a szegényjog (d. pont) pedig egyes olyan államokra is ki fog terjedni, a melyekkel szemben ily viszony megállapítva nem volt. Különös figyelmet érdemel azonban az egyezmény c) pontja, mely a külföldi felpereseknek és beavatkozóknak a perbeli biztosíték alól való felmentéséről, és ezzel kapcsolatban a külföldi felpereseket a perköltségekben marasztaló bírói határozatoknak végrehajtásáról szól. A perbeli biztosíték (cautio judicatum solvi) intézménye hazai jogunkban az 1893: XVIII. t.-cz. megalkotásáig nem volt ismeretes; de maga az 1893: XVIII. t.-cz. is, mely ezt az intézményt nálunk meghonosította, 9. §-ában úgy intézkedik, hogy biztosíték nem követelhető egyebek közt akkor, ha az államban, melynek felperes honosa, a magyar állampolgár megfelelő esetben biztosíték adására nem köteleztetik. A biztosítéknak épen ezt a viszonos elengedését mondja ki az egyezmény. Nehogy azonban az alaptalanul perlekedő külföldi felperesek vagy beavatkozók a belföldi alpereseknek külföldön be nem hajtható költséget okozhassanak, ki van kötve az egyezményben az is, hogy a külföldi felperesek vagy beavatkozók ellen megállapított perköltségek végrehajtására a szerződő államok kölcsönös kötelezettséget vállalnak. Az egyezmény egyes czikkeire vonatkozólag a következőket van szerencsém előadni: Az 1—4. czikkekből álló első czímben foglaltatnak a bírósági iratok kézbesítésére vonatkozó intézkedések. A külföldi biróságok iratait a magyar biróságok eddig is kézbesítették, de ezen kézbesítés körül az államok nagy részével szemben az 1868 :LIV. t.-cz. V. czímének II. fejezetében szabályozott eljárástól eltérő eljárást követnek. Az 1868 :LIV. t.-cz. értelmében a bírósági határozatok kézbesítésénél kényszer is alkalmazható, a mennyiben a 264. §. értelmében, ha a fél a kézbesítendő iratot elfogadni vonakodik, az nála , hagyatik s ilykép a félnél hagyott irat kézbesítettnek tekintetik; a 265. §. értelmében pedig a kézbesítő, ha az alperest hon nem találná, az idéző végzést két tanú jelenlétében az ajtóra kifüggeszti s erről a házbelieket szóval értesiti, a mely kifüggesztés a kézbesítéssel egyenlő foganattal bir. Oly államokból érkező iratok kézbesítésénél azonban, a melyekkel a polgári ítéletek végrehajtása tekintetében viszonosság nem áll fenn, kényszer eddig nem nyert alkalmazást,