Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-412. A pénzügyi bizottság jelentése "a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről" szóló törvényjavaslat tárgyában

412. szám. 91 tatnak, ha az azok rugóját képező erkölcsi erők önműködőlég nyilvánítják hatásukat, mégis midőn a rideg valóság talajára lépve, azt látja, hogy ezen erők kívülről jövő erős lökés nélkül életre nem ébreszthetők, hogy tehát csak állami segély mellett lehet az öntevékenységet is életképessé tenni, akkor azon meggyőződésben, hogy a szövetkezetek nálunk is hivatva vannak nagy társadalmi és önnevelési missiót teljesíteni, örömmel fogadta azon segitő kezet, melyet a kormány a jelen javaslatban nyújtani kivan lethargikus társadalmunknak. Igaz, hogy a szövetkezeti ügy Angol- és Németországban az önsegély emlőin növekedett nagygyá és hogy Francziaországban a nagy állami pátronanczia nem vált előnyére. Csakhogy feledni nem szabad, hogy Németországban és Angliában mindig voltak oly jeles férfiak, kik nagy szervezési képességükkel, fáradhatlan buzgóságukkal a szövetkezeti ügy fejlesztését életük czéljává tették, ilyenek voltak Németországban Huber, Lasalle, Schulze-Delitzsch, Raifeisen, Parisius és mások, Angolországban pedig Owen, Ludlow, Kingsley, Hughes, Neale és a Rochdüle-i utászok. Mindamellett azt tapasztaljuk, hogy még Németországban is kénytelenek voltak a különböző kormányok- a szövetkezeti ügynek bő állami segélyforrásokat megnyitni. Poroszországban ugyanis 1895-ben életbelépett a »preussiche CentralgenossenschaftsCasse<', mely eleinte a kincstár által öt millió, később húsz millió, ma pedig már ötven millió márkával lett dotálva. Hasonló, habár nem ily nagymérvű segélyben részesitik a szövetkezeti ügyet Bajorország, Szászország, Heasen és Meklenburg kormányai. Ma már azon hitelszövetkezetek száma, melyek Németországban állami segély mellett lettek életbeléptetve, körülbelül 4.000-re tehető. Hogy pedig Francziaországban a szövetkezeti ügy, a kormány támogatása daczára, nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásnak, annak oka első sorban abban keresendő, hogy ott a szövetkezetek a folyton váltakozó socialis rendszerek alapján szerveztettek. A franczia szövetkezetek egészen az ujabb időkig Saint Simon, Louis Blanc, Proudhon tanainak hatása alatt keletkeztek és működtek. Pedig a szövetkezetekre nézve mi sem veszedelmesebb annál, ha a szövetkezetek valamely czéhbeli socialistikus i-ikola behatása alatt szerveztetnek vagy felekezeti vagy nemzetiségi irányt követnek. Midőn az előadottaknál fogva a bizottság örömmel üdvözölte, hogy a kormány a szövetkezeti ügyet új intézkedések és intézmények meghonosításával helyesebb irányba kívánja terelni s egészségesebb alapokon kívánja fejleszteni, hozzájárult ahhoz is, hogy a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedései az egész törvényből mintegy kiszakítva, ez alkalommal ne vétessenek általános revisió alá. Itt a bizottság azon érvelés által vezéreltetett, hogy a kereskedelmi törvénynek egynémely más részei is a reformot sürgősen megkövetelik. A forgalmi élet lüktető erejével ugyanis mind ujabb igényekkel lép a törvényhozás elé; azon törvényes keretek, melyekbe két és fél évtized előtt számos intézményt még könnyen beillesztettünk, már megszűkültek, más forgalmi alakulatok pedig a törvényes szabályozást épenséggel nélkülözik. Egy partialis revisio ily körülmények között tehát indokolatlan volna s e mellett a jelenlegi reformot is könnyen késleltetné. Ép oly helyesnek ismerte el a bizottság a javaslat azon álláspontját is, mely szerint az általa czélba vett reformot absolut jelleggel nem ruházta fel, hanem az egyes szövetkezetek szabad akaratára bizta, vájjon ezen javaslatban kifejezésre jutott feltételeknek kívánja-e magát alávetni. Mert habár a javaslatban lefektetett rendszerrel egyetért, még sem akarta kizárni, hogy azon alapgondolat is érvényesüljön, a melyből kiindulva, a törvény az egész kereskedelmi társasági jogot szabályozta és a mely a szövetkezetnek is egyik sarkalatos elve, tudniillik a tiszta önsegély. A kereskedelmi jog ugyanis szakított a társasági jog terén azelőtt divott beavatkozási rendszerrel s helyébe a legtágabb publiczitást állította. Ezen elv magában véve egy 12*