Képviselőházi irományok, 1896. XVI. kötet • 402-439. , CXXVIII-CXXXV. sz.

Irományszámok - 1896-412. A pénzügyi bizottság jelentése "a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről" szóló törvényjavaslat tárgyában

szám. 95 nálunk a korlátlan felelősség ellen nagymérvű idegenkedés mutatkozik, és attól lehet tartani, hogy oly elemek, kik a szövetkezet kölcsöneire nem szorulnak ugyan, de a kiknek értelmiségére az ügyvitelben nagy szükség van, vissza fognának riadni a társaságba való belépéstől. De nem fogadja el a csak az üzletrészre szorított felelősséget sem, mert félti attól a szövetkezet hitelképességét és nem lát az ily korlátolt felelősségben elég biztosítékot azon actlo sikeres kivitele tekintetében sem, melyet a központ a kötvények kibocsátásával kifejteni akar. De midőn a felelősség mérvét az üzletrész ötszörös összegében állapítja meg, ezen felelősséget több tekintetben correctivumokkal látja el, melynek leghathatósabbika mindenesetre az, hogy a szövetkezet hitelezőit megfosztja azon jogtól, hogy a tagok ellen bármikor követeléseiket keresettel vagy kifogásokkal érvényesíthessék. Csakis a szövetkezet vagyonára nyitott csőd esetén és csak a csődeljárással kapcsolatosan hajthatók be a szövetkezet hitelezőinek követelései a tagoktól. Az egyetemleges felelősséget, melylyel a szövetkezeti tag úgy a korlátolt, mint a korlátlan felelősségű szövetkezeteknél tartozik, már a kereskedelmi törvény vetkőztette ki legridegebb alakjából, a mennyiben azt subsidiarius felelősséggé változtatta át. Mig az egytemleges felelősség a közkereseti társaság minden tagjánál és a betéti társaság beltagjánál principialis és feltétlen, addig a szövetkezeteknél a kereskedelmi törvény 232. §-ánál fogva 1. feltételes (a mennyiben a szövetkezeti vagyon felett nyitott csődtől és attól van feltételezve, hogy a hitelező követelése a csődben megítélve legyen), 2. időhöz kötött (t. i. csak a csőd megszüntetése után érvényesíthető) és 3. mennyiségileg is korlátozott (csak a csődvagyonból kielégítést nem nyert összegre terjed). Alig szorul bővebb bizonyításra, hogy a felelősségnek ekkénti alkalmazása sem a hitelezőket, sem a szövetkezeti tagokat ki nem elégíti. Az elsők csak hosszú, drága eljárás után juthatnak követeléseik kielégítéséhez, az utóbbiak pedig ugyanily hosszú időn át vannak zaklatásoknak kitéve. Mindezen bajoknak a kényszerkivetési eljárás kivánja elejét venni. Ez az egyetemleges kezességi jog természetét nem változtatja ugyan meg, de az egyenes felelősség helyébe, — melylyel eddig a szövetkezeti tag tartozott a hitelezőnek, — a csak a szövetkezet irányában fennálló fedezeti kötelezettséget állítja. Ezen eszmét már a Hadriáni Auxilium divisionis juttatja kifejezésre, de sehol sem talált üdvösebb alkalmazásra, mint a szövetkezeteknél: megkíméli az egyes szövetkezeti tagot az esetleges zaklatástól, de egyidejűleg szorítja őt szükség esetén annak teljesítésére, a mire magát kötelezte ; mert a mennyire igaz az, hogy a szövetkezeti tagok az egyetemleges felelősséget csakis az összesség teljesítési képességére való tekintettel vállalták el, époly bizonyos az is, hogy ezt azon tudatban is tették, hogy a fizetésképtelen tagoktól behajthatlan járulékokért ők fognak helyt állani. A hitelező sem panaszkodhatik, mert már a szövetkezet feloszlási eljárásában jut követelésének behajtható részéhez és helyzete csak annyiban változik, hogy az egyes tag elleni jogait nem ő maga, hanem helyette, de hátránya nélkül, a szövetkezet érvényesiti. Ezen eljárásnak azonban csődtörvényünk csak torzképét nyújtja: a 257. §. értelmében a kivetési eljárás csak akkor veszi kezoetét, midőn a csődeljárás már annyira haladt, hogy a végfelosztási terv elkészíthető, de ezen felül sérelmes, komplikált és hosszadalmas azon eljárás is, melyet a csődtörvény a kivetett járulékok tekintetében követ, és egészen lerontja az eljárásnak értékét azon intézkedés, hogy a kivetés csak kétszer eszközlendő, ennek sikertelensége esetén pedig a csődhitelezők követeléseiket a szövetkezeti tagok ellen a kereskedelmi törvény 232. §-a szerint érvényesíthetik. A szövetkezeti tag itt azon veszélynek van kitéve, hogy az általa elvállalt kötelezettséget kétszer teljesiti, egyszer a kivetési eljárás folyamán a szövetkezettel szemben, másodszor a csőd megszüntetése után a hitelező irányában. Mindennek elejét veszi a javaslat, még pedig kettős irányban; ugyanis a járulékkimutatás elkészítését már egyidejűleg a mérleg felállításával rendeli el; — már ekkor állapittatik meg,