Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-389. Törvényjavaslat a magyar korona országainak és Ő Felsége többi királyságai- és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött és az 1878:XXII. törvényczikkbe iktatott egyezmény 8. §-ának módositásáról

4 389. szám. képes üzletét Ausztriára kiterjeszteni. Az osztrák kormány ugyanis azon czél által vezéreltetve, hogy a biztosító társaságok által elvállalt kötelezettségek mindenkori teljesítése biztosittassék, s igy a biztosítottak érdekei megvédessenek, 1880. évi augusztus 18-án (R. G. Bl. 110.) egy rendeletet (biztosítási regulativumot) adott ki, melyben a biztosító társaságok concessionálásának föltételei és az állami felügyelet jogköre állapittatnak meg. Miután pedig az idők folyamán ezen különben szigorú regulativum intézkedései sem biztosíthatták a kívánt czélt, az osztrák kormány 1896. évi márczius 5-én kelt rendeletével ujabb és szigorúbb feltételeket tartalmazó biztosítási regulativumot adott ki, mely regulativum a belföldi biztosítási üzletek megkezdhetésére nézve oly feltételeket ir elő, melyek az 1878.- XXII. t.-cz. 8. §-ának fen tartása mellett a magyar biztosító társaságoknak Ausztriában való megtelepedését egyenest kizárnák, mert a concessionáló hatóság a biztosítási üzleti elvek vizsgálatára is jogosult; már pedig a magyar biztosító társaságok ily eló'zetes vizsgálattól és concessio kinyerésétől annál is inkább megóvandók, mert a vám- és kereskedelmi szövetség egész szelleme, de ennek XX. czikkelye, sőt maga az 1878: XXII. t.-czikkbe foglalt egyezmény is épen azt czélozza, hogy a két szerződő állam valamelyikének területén jogszerűen fennálló biztosító társaságok, ha a másik állam területén fióktelepet állítanak fel, üzletük folytatása tekintetében ugyan a másik állam törvényeinek esnek alá, de különben már annak alapján, hogy saját hazájuk törvényei szerint jogérvényesen megalakultak, minden további korlátozás nélkül jogosítva vannak a másik állam területén működni, ugy hogy fel vannak mentve ama követelményeknek teljesítése alól, a melyeket különben az ottani törvények az ily társaságok keletkezésének feltételetil előírnak. Az 1878: XXII. t.-ez. 8. §-a által teremtett helyzet tehát tarthatatlanná válván, a vámés kereskedelmi szövetség megújítása iránt folyamatba tett tárgyalások alkalmából az emiitett visszás helyzet megszüntetése iránt is megindítottam a tárgyalásokat, melyek eredménye a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Ezen egyezménynél szem előtt volt tartandó és érvényre volt emelendő azon követelmény, hogy a magyar törvények szerint jogszerűen keletkezett biztosító társaságok, valamint az 1878:

XXII. t.-czikkben felsorolt egyéb kereskedelmi társaságok üzletüknek Ausztria területére való kiterjesztése, illetőleg ott fióktelepek felállítása esetén, külön hatósági engedély megszerzésére ne köteleztethessenek; jogi személyiségük elismertessék s a megtelepedés föltételéül csakis a czégbejegyzés kötelessége tartassék fenn. Ennél messzebbmenő egyezség, vagyis több oldalról felhangzott azon kívánság teljesítése, hogy még az üzletek folytatása tekintetében is mellőztessenek a fióktelepekre nézve az illető államterületen érvényes törvények vagy rendeletek intézkedései, nem egyeztethető össze a jelenlegi vám- és kereskedelmi szövetség 20. czikkének fenhivatolt elvi határozatával, de ellenkezésbe jutna azon nemzetközileg is elismert általános elvvel, hogy a helyesen értelmezett viszonosság követelményeként a külföldi társaságoknak a belföldi társulatokkal való egyenlősítése abban keresendő, miszerint az azon államterületen folytatott üzletre nézve ugyanazon szabályoknak vettetnek alá, melyek a belföldi vállalatok által folytatott üzletekre nézve fennállanak; az államok souverainitása és jogrendje szempontjából is kizártnak kellvén tekinteni azon igényt, hogy az üzlet berendezése, az üzletvitel, az állami felügyelet stb. tekintetében enyhébb elbánás nyujtassék az idegen társulatok fiókjainak, mint a belföldieknek. Ezen határokon túlmenő követelmény létesítése érdekünkben sem' állna, mert nemcsak biztosítási jogunk anyagi rendelkezései, de a magán biztosító társaságok keletkezése iránt jelenleg fennálló törvényünk (1875 : XXXVII. t.-cz.) rendelkezései is már évek óta hézagosaknak ismertettek el, s a biztosítottak érdekeinek hathatósabb megoltalmazása czéljából nálunk is mielőbb feladata lesz a törvényhozásnak a biztosítási jogot megalkotni, mely tárgyban, vagyis a magánbiztosító társaságok tekintetében különben az igazságügyministeriumban már törvényjavaslat