Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.
Irományszámok - 1896-389. Törvényjavaslat a magyar korona országainak és Ő Felsége többi királyságai- és országainak kormányai közt a részvénytársaságok, biztositó társaságok, közkereseti és iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött és az 1878:XXII. törvényczikkbe iktatott egyezmény 8. §-ának módositásáról
389. szám. 5 is dolgoztatott ki. Ily körülmények között nem lenne helyén oly egyezmény által magunkat lekötni, mely által a külföldi biztosító társaságok fióktelepeire az alkotandó törvény rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnének. Föntartandó volt tehát továbbra nézve is azon elv, hogy az üzlet folytatása tekintetében a külföldi társulatok fióktelepei a honi törvények- és rendeleteknek vetvék alá. Igaz, hogy a hazai biztosító társaságok az üzlet folytatása tekintetében az államfelügyelet gyakorlása, illetőleg az osztrák regulativum intézkedései folytán ez idő szerint hátrányosabb helyzetben vannak, mert pl. mig a magyar biztosító társaságok itthon együttesen a kár- és életbiztosítást (tehát a vegyes biztosítást) cultiválhatják, és igy az üzleti költségeket és a koozkázatot megoszthatják, addig Ausztriában ezen cumulatio helyt nem foghat, mert ott a balesetbiztosítás (mit az osztrákok a kárbiztositás fogalma alá soroznak) az életbiztosítási üzlettel együtt szintén nem folytatható; de ezen hátrány is csak látszólagos, mert az osztrák társaságok sem tízhetik együttesen a vegyes biztosítási ágakat; egyébként is a biztosítási regulativummal nem ellenkezik az, hogy egy és ugyanazon társaság a biztosítás különböző ágait gyakorolhassa, ha mindegyik biztosítási ágra magát külön-külön bejegyeztetik. Az 1878 : XXII. t.-cz. 8. §-ának második bekezdését, mely akkép szól, hogy a mennyiben valamely alap tényleges befizetésének igazolásáról van szó, a társaság főszékhelyén történt befizetés igazolása elégséges, — ezúttal elhagyandónak véltem, mert az egyenlő elbánást kimondó elvi határozaton túl ez irányban sem volt kívánatos a törvényhozás szabad rendelkezését korlátozni. A legutóbbi időben, illetőleg főleg az új osztrák biztosítási regulativum érvénybe lépte óta a magyar biztosító társaságok osztrák fióktelepei az osztrák felügyeleti hatóság által oly statisztikai anyag bemutatására is fölhivattak, mely statisztika adatai a magyar főüzlet működésének megbirálására szolgálandottak volna támpontot. Az ily adatok bemutatását hazai hatóságaink annál terhesebbnek találván, mert ennek folyományakép az osztrák felügyeleti hatóság esetleg a társaság üzleti könyveinek felmutatását is követelhetné (a mi különben eddig még nem történt) s miután ezen eljárást részemről ÍJ ellentétben lévőnek találtam a vám- és kereskedelmi szövetség szellemével, az osztrák kormánynál ezen eljárás megszüntetése, vagy legalább enyhítése iránt eljártam. Az osztrák hatóság részéről ígéretet nyertem, hogy habár valamely életbiztosító társaság működésének megbirálására okvetlen az egész üzletmeoet, képét kell ismerni, mégis a magyar társaságok irányában a statisztikai adatok bemutatása, üzleti könyvek bemutatása tekintetében méltányos eljárást fog követni. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy ily eljárásnál nem igen találhatók meg miadig a méltányosság határai, de tekintettel főleg arra, hogy nálunk is hangok hallatszanak, melyek a biztosító társaságok erőscbb és hatékonyabb állami ellenőrzését követelik, az osztrák kormány elvileg már is hozzájárult azon javaslatomhoz, hogy a mennyiben Magyarországban törvényileg a biztosító társaságok felett hatékonyabb felügyelet és állami ellenőrzés behozatni fog, ez esetben az osztrák és magyar felügyeleti hatóságok részéről viszonosan azon eljárás fog követtetni, hogy az egyik hatóság által eszközölt vizsgálat a másik hatóság által további felülvizsgálatnak alá nem vethető. Az általam jelzett törvényjavaslat tehát a többször felhangzott visszásság megszüntetéséhez szintén hozzá fog járulni. Budapest, 1898. évi április hó 2ü-án. Báró Dániel Ernő s. k., kereskedelemügyi m. kir, minister.
