Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.
Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról
28 391. szám. 200 millió államjegy beváltásáról intézkedett, végül pedig az által, hogy Ausztria 1893. óta 30 millió forint értékű sóbanyautalványt törlesztett. Az 1867. évi XV. törvényczikkben megállapított összefüggés a sóbányautalványok és az államjegyek forgalma között azonban mindeddig változatlanul fennáll. A sóbányautalványok azokhoz az adósságokhoz tartozván, a melyeknek kamatoztatásához és törlesztéséhez Magyarország az államadóssa'gi járulékkal hozzájárul, ennek az adósságnak rendezése, tehát a sóbányautalványok helyett forgalomban levő államjegyeknek törlesztése is, kizárólag Ausztriát terheli. Minthogy azonban az érmeszerződés XIX. czikke végre nem hajtható, illetőleg az államjegyek ügye végleg nem rendezhető a nélkül, hogy a sóbányautalványokkal kapcsolatban forgalomban levő államjegyek is bevonassanak, a jelen egyezményben oly rendelkezéseket is fel kellett venni, a melyek ezeknek az államjegyeknek beváltására vonatkoznak. így a jelen törvénybe iktatandó egyezmény e czikkében mindenekelőtt elrendeltetik, hogy az egyezmény megkötésének napjától kezdve a sóbánya-utalványok és az államjegyek fojgalma közötti összefüggés megszűnik; ettől a naptól fogva tehát sóbánya-utalványok helyett államjegyek nem adhatók többé ki. Kirnondatik továbbá, hogy azokat az államjegyeket, a melyek sóbánya-utalványok pótlására lettek kiadva, az ausztriai államkincstár váltja be, és pedig kizárólag saját költségén. Megállapítandó az is, hogy melyek azok az államjegyek, a melyek a forgalomban sóbányautalványokat pótolnak. A még forgalomban levő csekély számú egy-forintos államjegy az 1894. évi XXIV. törvényczikkel elrendelt államjegybeváltási művelet keretébe tartozván, itt kizárólag az öt-forintos és Ötven-forintos államjegyek jöhetnek csak szóba. Minthogy az öt-forintosokból és ötven-forintosokból 112 millió forint tarlozik a közös költségen beváltandó államjegyek közé, az ezekből az államjegy-czímletekből az egyezmény megkötése napján 112 millió forint levonásával forgalomban levő többi ily államjegy pótol a forgalomban sóbánya-utalványokat. Az ausztriai államkincstár továbbá kötelezettséget vállal, hogy ezt a beváltási műveletet az egyezmény megkötése napjától számított egy éven belől lebonyolítja. Ez a beváltás nem történik fölmondás ut^án. Az operácziónak ez a része ugyanis, a mint az a jelen egyezmény IV. czikkében foglalt rendelkezésekkel való összehasonlításból kitűnik, a közös költségen végrehajtandó beváltási művelettől abban az irányban is elkülönítve bonyolittatik le, hogy azt idő szerint megelőzi. Minthogy pedig csak az utóbbi, a közös költségen végrehajtandó beváltási művelet során lesznek az öt-forintos és ötven-forintos államjegyek fölmondhatók, az osztrák pénzügyministerium ezt a kizárólag saját költségén eszközlendő beváltást akként fogja végrehajtani, hogy az állami pénztárakba befolyó öt- és ötven forintos államjegyből a beváltási kötelezettségének megfelelő összegű államjegyeket visszatartja, illetőleg ezen összeg erejéig ily államjegyeket más törvényes fizetési eszközök ellenében bevált. E tekintetben a következőket kell még előadnom: A mig a közös költségen beváltandó államjegyek helyett a forgalomnak egyenlő öszszegben olynemű fizetési eszközök fognak rendelkezésére bocsáttatni, a melyek eddig rendelkezésére nem állottak, nevezetesen tiz-koronás bankjegyek és ötkoronás ezüst érmék, ugy, hogy a fizetési eszközök összforgalma az államjegyek beváltása daczára e műveletből kifolyólag mit sem változhatik, addig az osztrák államkincstár által saját költségére eszközlendő ez a beváltás olykép van kilátásba véve, hogy a beváltandó államjegyek helyébe más, új fizetési eszközök nem bocsáttatnak forgalomba. A monarchia két államának pénzforgalmára azonban abból, hogy a cs. kir. pénzügyminister a sóbánya-utalványokkal egybefüggő államjegyeket a nélkül váltja be, hogy azokat
