Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.
Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról
391. szám 27 Részletes indokolás az államjegyékből álló függő adósság* teljes beváltásáról szóló törvényjavaslathoz. Aa 1. §-hoz. Az államjegyek teljes beváltása végett a két állam kormánya — úgy mint az 1894-ben az államjegyek 200 milliós részének beváltása tekintetében tette — egyezményt köt, a mely egyezménynek tizenegy első czikke közvetlenül az államjegybeváltásra vonatkozik; a tizenkettedik czikkben pedig már az államjegyek kényszerforgalmának megszűntével felmerülő legközelebbi kérdésre, a készfizetések felvételére történik utalás. Ennek az egyezménynek megkötésére hatalmaztatik fel a törvényjavaslat 1. §-ában a ministerium. Ugyanezzel a szakaszszal az egyezmény szövege beczikkelyeztetik. Az "egyezmény I. cxikkében, hivatkozással az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkére, kimondatik, hogy a közös költségen beváltandó államjegyek maradványa, a mely 112 millió a. é. forintot tesz, beváltandó. A 312 millió forint közös költségen beváltandó államjegy 200 milliós részösszegének beváltásáról az 1894. évi XXIV. törvényczikk intézkedvén, a közös költségen beváltandó államjegyeknek maradványa tényleg 112 millió forintot tesz. Megjegyzem, hogy az 1894. évi XXIV. törvényczikknek rendelkezése végre van hajtva. E törvényczikk értelmében ugyanis az egy-forintos államjegyek teljesen beváltandók, az öt-forintos és ötven-forintos államjegyekből pedig oly ősszeg, a mely az egy-forintosokból kibocsátott összeget 200 millióra kiegósziti. Az ez alapon beváltandó államjegyekből csak azok az ez idő szerint 703,000 irtot tevő egyforintos államjegyek szerepelnek még mint be nem váltottak, a melyek a megtörtént felmondás daczára még nem lettek beváltás végett bemutatva, és a melyeknek az a része, a mely az 1899. deczember 31-ikére megállapított utolsó beváltási határidőig sem kerül beváltásra, mint törlesztett, a beváltó két állam javára leírásba lesz hozandó. A II. czihh intézkedik a forgalomban sóbányautalványokat pótló államjegyek beváltásáról, a mely beváltásnak költségei kizárólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságokat és országokat terhelik. Az 1867. évi XV. törvényczikk 5. §-a értelmében és a megfelelő ausztriai törvényes intézkedés értelmében ugyanis az eredetileg 100 millió forint maximalis összegben megszabott és a gmundeni, ausseei és halleini sóbányákra bekebelezett zálogjegyek, úgynevezett sóbányautalványok, az államjegyek forgalmával oly összefüggésben vannak, hogy a zálogjegyek és az államjegyek együttvéve 400 milliót meg nem haladhatnak ugyan, de ezen véghatáron belől a zálogjegyek időnkénti kevesbedése a forgalomban államjegyekkel pótlandó, vagyis a forgalom igényei szerint a visszafolyó zálogjegyek helyett államjegyek adatnak ki, és viszont a visszafolyó államjegyekért zálogjegyek bocsáttatnak forgalomba. Az idézett 1867. évi törvényes intézkedésben emiitett 400 millió maximalis összeg azóta többször változott, a menyiben az 1868. évi VII. t.-czikk értelmében a forgalomból kivont váltópénzjegyek is államjegyekkel pótoltatván, az államjegyek és sóbányautalványok együttes contingense 412 millióra emelkedett; továbbá az által, hogy az 1894. évi XXIV. t.-cz. 4*
