Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról

24 391. szám. A 2. és 3. alatt felsorolt tételekre nézve ugyanis a két államkincstár a készfizetések felvételéig egész terjedelmében tulajdonjogát fentartja és a tekintetben, hogy ezek az arany érmék a bank tulajdonába lesznek átutalandók, csak azt az esetet látja előre, hogy ez az átutalás a bank készfizetési kötelezettségének életbeléptével egyidejűleg történik. Az 1. szám alatt emiitett tételre nézve a két államkincstár tulajdonjogát szintén a készfizetések felvételéig tartja fenn, de a készfizetések felvételének esetén kivül is szem előtt tartja azt az eshetőséget, hogy az arany érméket még ez időpont előtt a bank tulajdonába átutalja; az esetre t. i., ha a bank a tiz-koronás bankjegyek részleges vagy teljes bevonására a készfizetések felvétele előtt szólittatnék fel, előre van látva az az eljárás is, hogy a két államkincstár a bevonandó tiz-koronás bankjegyek összegével egyenlő összegű arany érmét a bank tulajdonába átutal. Legyen szabad e tekintetben megjegyeznem, hogy mig a banknál lefizetett minden aranynak végleges átutalása a bank feltétlen tulajdonába a készfizetések törvényszerinti felvételének pillanatában szükségképeni követelményét képezi az egész valutareform czéljának, a mely feltétlenül azt kivánja, hogy a valutarendezési czélokra beszerzett arany a készfizetések törvényszerinti felvételének pillanatában szabadon mehessen ki a bank pénztáraiból a forgalomba hivatását teljesitendő, addig a tiz-koronás bankjegyek kibocsátása fejében Uefizetett arany átutalása a bank tulajdonába a készfizetések előtt, azt az eshetőséget tartja szem előtt, hogy már a készfizetések törvényszerinti felvétele előtt is a forgalom egy része arany érmékkel lesz lebonyolítható. Ennek az eshetőségnek ily szabályozása annyival inkább szükséges, mert nézetem szerint a törvényhozás a készfizetéseket tartós sikerre való kilátással csak akkor fogja elrendelhetni, ha a jegybank már előzetesen tényleg készpénzzel fizet és ezzel kapcsolatban sikerül a forgalom ereit, részben legalább, aranynyal megtölteni. ' Az ezeket az aranylefizetéseket szabályozó intézkedések közül még csak azt a valutapolitikai jelleggel biró rendelkezést kivánom kiemelni, hogy ezek a lefizetések közül a bankjegyek 2

/

5 fedezetébe csak az a rész számitható be, a melyért a bank ezüst forintosokat adott, a mely ezüst-forintosokkal érczkészlete tényleg megfogyott, a többi csak egyszeres fedezetet képezhet s a jegyforgalom kiterjesztésére nem használható. A fent felsorolt aranytételek 4-ikének természete az eddig tárgyalt aranytételek természetétől lényegesen különbözik, a mennyiben ez a lefizetés a bankkal szemben fennálló adósság részbeni törlesztésének jellegével bir. Ehhez képest ennek az aranynak a bankkal e lefizetésre nézve kötendő egyezmény érvényesitésétől fogva már a bank tulajdonát kell képeznie. Ennek folytán az előterjesztett törvényjavaslatban e tételre vonatkozólag a bankkal szemben az ausztriai államkincstár csak azt köti ki, hogy ha bankszabadalom a készfizetések felvétele-előtt szűnnék meg, ez az arany a lefizető államkincstár által egyéb egyenlő fizetési erővel biró fizetési eszközök ellenében vissza legyen vehető abban a mértékben, a melyben az a bank érczkészletében még megvan. Ez okból a bank ezt az aranyat a facultativ készfizetések során minden terhelő következmény nélkül ki is adhatja. A szóban levő törvényjavaslatok további intézkedéseit a IV. és V. szám (394. és 395. sz.) alatt előterjesztett törvényjavaslatok részletes indokolásában lesz szerencsém indokolni. A VI. (396. sz.) alatt tisztelettel előterjesztett törvényjavaslat, a mely a koronaértékben való közkötelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről s a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról intézkedik, ugyancsak az 1892-iki valutatörvényekben e tekintetben megállapított munkaprogramm végrehajtását képezi. Az e javaslatban tervezett intézkedések, a melyek a törvényes érték természetéből levonandó következtetések és a tetemesen megváltozott pénzforgalmi viszonyokból származó állapotok jobbára alaki szabályozásából