Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról

391. szám. 25 állanak, immár elodázhatlanok. A törvény jogi természetű rendelkezései főkép a fizetési eszközök legfontosabb szerepéről, a kötelezettségek teljesítéséről szólnak és a fennálló kötelezettségek tartalmának épségbentartására, a mennyiben pedig új fizetési kötelezettségek teljesítéséről van szó, egyrészt a törvényes értékből származó elvi következményekre, másrészt a gyakorlati élet s a jogfejlődés követelményeire vannak alapítva. * * * Az 1892-iki törvények alapvető intézkedései folytán megindult valutarendezési művelet az aranybeszerzés keresztülvitele, az új értékrendszerhez tartozó érmék veretése és forgalombahozatala, az államjegyek 200 millió forintot tevő részének immár teljesen befejezett beváltása utján, nemkülönben azon előkészitő intézkedések által, a melyeket az Osztrák-magyar bank már eddig is megtett, tetemesen előrehaladt és az egyidejűleg előterjesztett, legjobb hitünk szerint czéltudatos javaslatok elfogadása esetén továbbra is elő fog haladni. Az állam a rendezés munkasorozatából rá háruló feladatokat jó részében teljesítette, a toyábbi teendők súlypontja a jegybankhoz van áthelyezve. Egyrészt az a rendszer, a melyet az államjegyek beváltásánál követtünk és követni fogunk, javaslataink szerint ezentúl is, — ezt a rendszert tartjuk pedig az adott viszonyok között az egyedül czélravezetőnek — másrészt a minden rendezett valutájú országban meglevő s a dolog természetéből következő állapot, hogy a rendezett valuta fentartásáról a jegybanknak jut a főszerep, eredményezi azt, hogy a valutarendezési művelet azon részletes teendőinek bevégzése után, a melyek az állam által hajtandók végre, a rendezés továbbvitele, a készfizetések fölvételének tervszerű előkészítése, azok tényleges fölvétele, a tényleg felvett készfizetések biztosítása, vagyis a már rendezett viszonyok megszilárdítása, nálunk is első sorban a jegybanknak fogja, még pedig legkiválóbb feladatát képezni. E körülményre való figyelemmel, nemkülönben azért, mert a felsorolt javaslatokban tervezett intézkedések abba az időbe esnek, a midőn a jegybank újból szabályozandó, egyidejűleg van szerencsém a VII. (397. sz.) számú törvényjavaslatot is, a mely az Osztrákmagyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szól, előterjeszteni. Hogy minő indokok vezettek akkor, a midőn a mai jegybank számára a szabadalom meghosszabbítását javaslom, minő szempontok és indokok érvényesülnek a bank mai alapszabályain megejtendő módosításoknál, azt a bankjavaslat indokolásában tüzetesen lesz szerencsém előadni. E helyütt a most rendezendő kérdések áttekinthetésére elég talán annyit előrebocsátani, hogy úgy a bank szervezeténél, mint üzletkörénél, úgy az alapszabályok végleges természetű intézkedéseinél, mint az átmenetieknél, a vezéreszme az volt, hogy úgy a szervezet, mint az üzletkör annak a munkának szolgálatába szegődjék, a melyre a monarchia két állama 1892-ben vállalkozott. A szervezet biztosítaná azt, hogy a bank vezetői a czél elérésére szükséges eszközök megválasztásánál, a másik hivatott tényezővel, a kormánynyal, összhangban járjanak el; az üzletkör az eszközök e megválasztásának anyagi hátterét szolgáltatná. Az utóbbi tekintetben itt azokra az intézkedésekre utalok, a melyeket a bank aranykészletének gyarapítására már eddig is tettünk, és javaslataink elfogadása esetén, a jövőben is tennénk, és azokra, a melyek közvetlen czélja, hogy a bank a rendezés első feltételét, pénzünk nemzetközi értékének állandósítását, úgy mint már eddig is sikerrel tette, a jövőben is fokozott mérvben biztosítsa. Értem ezek alatt a módosításokban, még pedig úgy az alapszabályok végleges jellegű részében, mint az átmenetiben javaslatba hozott intézkedéseket, a melyek a jegybank devisa- és valutaüzletének kiterjesztésére, aranycontok vezetésére, a külfölddel való pénzforgalom szabályozására, nemkülönben az aranyforgalom előkészítésére vonatkoznak. KÉPVH. IROMÁNY. 1896 1901. XV. KÖTET. 4