Képviselőházi irományok, 1896. XV. kötet • 389-401. sz.

Irományszámok - 1896-391. Törvényjavaslat az államjegyekből álló függő adósság teljes beváltásáról

20 391. szám. dasági és financziális körülmények között a készfizetések felvételéig vagy azután a forgalom e részének előnyösebb rendezésére kedvező alkalom kínálkozik. Mihelyt azzal az eshetőséggel számolok, hogy ezek a papir fizetési eszközök a készfizetések felvétele után egészben vagy részben továbbra is fentarthatók, azzal is kell számolnom, hogy a készfizetések felvétele után az ezeknek a jegyeknek addig kizárólagos és teljes fedezetéül használt arany érméknek ez a kizárólagos rendeltetése is meg lesz szüntethető. A magam részéről legalább ezeknek a jegyeknek teljes aranyfedezetét a készfizetések felvétele után alig javasolhatnám, mert ezeknek a kis czímletü jegyeknek ez az aranynyal való teljes fedezettsége a forgalmi területünknek rendelkezésére álló aranyból oly mennyiséget kötne le épen ezeknek a kis czímletü és ezért a nemzetközi vonatkozásoktól legtávolabb álló forgalomra rendelt jegyek részére, hogy az által többi pénzforgalmunk fedezetének szilárdsága, nézetem szerint teljesen indokolatlanul, csorbát szenvedne. Ha már most a készfizetések felvétele idejében a kis czímletü papirfizetési eszközök teljes fedezetére szolgáló arany e külön rendeltetése alól feloldatik, úgy az esetben, ha ez a papírpénz mint állampénztári utalvány bocsáttatott ki és van forgalomban, az a helyzet áll elő, hogy a jegybank mellett, mint a papirfizetési eszközök főkibocsátó helye mellett, még egy másik jegykibocsátó hely is működik, a mely, habár a kibocsátható jegyek mennyisége meg is van határozva, habár a kibocsátott jegyek a mindenkori pénztári készletekben bizonyos fedezetet is találnak, a jegybank működését mégis zavarja és annak felelősségét a valuta fentartása körül megosztja. Mindezeken alig változtatna az, ha az állami pénztári jegyek a magánforgalomban nem lennének elfogadandók, vagyis törvényes fizetési eszközt nem képeznének. A kisebb fizetési eszközök iránti szükséglet természete olyan, hogy az annak kielégitésére szánt fizetési eszközök, hacsak nincsenek a szükségletet meghaladó mennyiségben forgalomban, elfogadtatnak minden kényszer nélkül. Nézetem szerint jóval kedvezőbb a helyzet, hogy ha a készfizetések felvétele idejében a forgalomban levő és a mondottak szerint, egyelőre forgalomban tartható kis czímletü papirfizetési eszközök nem állami pénztári utalványok, hanem bankjegyek. Ez esetben a papirpénzügynek egyetlen kútforrása és kezelője a jegybank, a mely egyedül felelős azért, hogy a papirpénz készpénzért mindenkor beváltható legyen, következéskép azért is, hogy a forgalom a papírpénzt az aranynyal egyenlően értékelje. A kis czímletü papirpénz kizárólagos fedezetére rendelt arany ezen külön rendeltetése alól felszabadulván, a bank egész jegyforgalmának fedezetét erősbiti, és igy tulajdonképeni rendeltetésének szolgál, a mely első sorban az, hogy a nemzetközi vonatkozású pénzforgatom alapját képezze. Végül a kis czímletü bankjegyek az Osztrák-magyar bank azon szabályai alá esvén, a melyek az adómentes contingensre nézve fennállanak, forgalmuk nem szaporítja az értéken aluli vagy fedezetlen fizetési eszközök összegét és ennek folytán forgalmuk által a valuta a maga összeségében ebből a szempontból sincsen hátrányosan befolyásolva. A tervezett megoldással szemben azoknak az ellenvetéseknek, a melyeket a kisebb czímletü bankjegy ellen felhoznak, alig marad alapja. Ez ellenvetések lényegökben azon a tapasztalaton alapulnak, hogy a forgalom a kis czímletü papírpénzt annyira fölveszi, hogy az egyszer kibocsátott ilyen kis czímletü papirpénz a forgalomnak egy állandó része marad, vagyis alig kerül beváltásra. Ennek folytán a kis czímletü papirpénz nemcsak az érczpénzzel versenyez, illetőleg azt a forgalomból kiszorítja, hanem a kibocsátó, a jegybank, a jegyek beváltásával nem számol, a mi a bankot könnyelmű jegykibocsátásra ösztökélheti. Ezek az ellenvetések természetszerűen csak abban a pillanatban merülhetnek fel, a mikor a készfizetések felvétele után, a bank még azzal a joggal bír, hogy ily jegyeket kibocsáthasson.